Marcali és Környéke Hagyományörző Ipartestület

2018. június 9-én, szombaton több település aktív természetbarátainak köszönhetően ismét sikerült egy régi hagyományt újraéleszteni. Somogysámsonból és Horvátkútról a Polgárőr Egyesület, Holládról az Örök fiatalok Holládért Egyesület, Marcaliból a Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület, Kéthelyről és Mesztegnyőről (kéthelyi indulással) a Mesztegnyői Bárka Alapítvány és az önkormányzat szervezésében indultak szombaton kisebb-nagyobb csoportok az évszázados útjelző felé.

A várható hőség és záporok, zivatarok; továbbá a szúnyoginvázió ellenére közel ötvenen érkeztünk az öt irányból a déli 12 órára meghirdetett találkozóra. Az extrém útviszonyok miatt a marcali és a kéthelyi csapat kis késéssel érkezett, ahol a többiek már nagy szeretettel vártak mindenkit.

Marcaliból a megszokott útvonalon indultunk. A horvátkúti és a marcali szőlőhegy közötti „hegygerinc” panorámája feledtette velünk, hogy a kirándulásunkat ez a szakasz igazi kalandtúrává tette. Hosszú szakaszokon át az úton állt a víz a gépek által kitaposott barázdákban. Ennek ellenére viszonylag szárazon megúsztuk. Láttunk szarvasokat és néhány pillangót és szarvasbogarat kimentettünk a vízből.

A Kezesfánál egy ötágú csomópontban futnak össze a környező településekből (Hollád, Somogysámson, Horvátkút, Marcali, Kéthely) érkező erdei utak.

Régen egy hatalmas tölgyfa állt itt, melynek kiszáradása után az innen induló utak irányaiba mutató ágait kéz formájúra faragták, természetes útjelzőként használva. Az eredeti fa már több emberöltővel ezelőtt kidőlt. Később a helyén újra és újra útjelző oszlopot állítottak – az eredeti fa emlékére kéz formájú táblákkal, hol bádogból, hol fából. A legutóbbi jelentősebb felújítás 2011-ben történt. Az erdészet munkatársainak köszönhetően rendezett környezet várt bennünket, kulturált körülmények között tudtunk pihenni.

Az évekkel ezelőtt elégett fa szemétgyűjtőt és a feltehetően ellopott „Marcali” kezet a Széchenyi Zsigmond Mezőgazdasági Szakgimnázium, Szakközépiskola és Kollégium munkatársainak köszönhetően pótolni tudtuk. A szemetes két éve várta, hogy a helyére kerülhessen. A kiszállításáért nagy-nagy köszönet jár a somogysámsoni Simon László Istvánnak, a helyi Polgárőr Egyesület vezetőjének! A korábban szintén ellopott „Erdő fohásza” táblát néhány éve sikerült újból pótolni. A közelmúltban a kis táblát méltó keretbe helyezte idősebb és ifjabb Takács László Balatonszentgyörgyről. Az ilyen önzetlen „apróságok” sokaknak fel sem tűnnek!

A helyszínen Szaka Zsolt köszöntötte a megjelenteket, majd Kovács József helytörténész ismertette a Kezesfa történetét. Tettünk egy kis kitérőt egy közelben található emlékhelyhez.

Pörkütt Márton sírja egy erdei sírhant a Holládtól keletre levő erdőségben. Felirata szerint: „Itt nyugszik Pörkütt Márton. Betyárok áldozata. Állíttatta Páger erdőőr 1936.”

Több legenda is fennmaradt arról, hogy ki is nyugodhat a sírban. A legvalószínűbb, hogy egy kereskedő, aki nem fizetett vámot a környékbeli betyároknak. A gondozott sírhelyhez a zöld turistaútról egy kitisztított ösvényen keresztül lehet eljutni Kovács Józsefnek köszönhetően.

A Kezesfához visszatérve a jövő évi találkozás reményében búcsúztak el egymástól a baráti társaságok.

Mi, marcaliak visszafelé a jelzett utat elhagyva a kéthelyi Sári-hegy felé vettük az irányt. A város zajába az utcák mögötti földúton, a Gombai-hegyen keresztül érkeztünk vissza.

 

Írta: Szaka Zsolt

2018. június 04-én, hétfőn 16 óra 32 perckor ismét megszólaltak a plébániatemplom harangjai, majd 18 órától a Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület székházánál megemlékezéssel folytatódott a marcali program a nemzeti összetartozás napján.

A trianoni békediktátum aláírásának 98. évfordulóján, az iparosház udvarán a Himnusz eléneklése után Szaka Zsolt elnök köszöntette a jelenlévőket, majd Juhász Gyula: Hősök című versét Juhász Sándor szavalta el. Ezután a Somogy megyei Közgyűlés alelnöke, Huszti Gábor beszélt az egybegyűlteknek Trianon máig ható következményeiről. Ezután az ipartestület nevében Incze Gabriella és Sziva László helyezték el a koszorút az emlékműnél; a szép számban megjelentek pedig mécseseket gyújtottak.

Ezt követően a székházban folytatódott a program, ahol Forgó Ferenc beszélt a hazánkat érintő sorsfordító tragédia előzményeiről. A vetített képes előadáson felelevenítette a korabeli eseményeket, valamint vázolta a békediktátum napjainkig tartó kihatásait.

A nagy érdeklődésre számot tartó megemlékezést a Marcali és Környéke hagyományőrző Ipartestület és a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) Marcali Csoportja közösen szervezte.

A további programok közül, elsőként szombaton gyalogtúra indul a Kezesfához, nyáron pedig tovább folytatódik a 75 évvel ezelőtti hadtörténelmi előadássorozat a kurszki csatával. Majd az ősz folyamán a centenárium alkalmából, már ismét az első világháborúé lesz a főszerep.

 

 

Írta és fotók: Kiss Kálmán

 

 

2018. 05. 30-án, szerdán 10 órától a mesztegnyői faluházban került megrendezésre a „Az I. világháború emlékezete” című konferencia és közgyűlés, melyet a Somogy Megyei Honismereti Egyesület szervezett.

A rendezvényen Gálné Jáger Márta, a megyei honismereti egyesület elnöke, Nagy László, Mesztegnyő község polgármestere, valamint Kövesdiné Panyi Antónia, a Faluház vezetője köszöntötte a megjelenteket. Majd Polgár Tamás, a MNL Somogy Megyei Levéltár igazgatója vette át a szót és vezette le a konferenciát.

A programban a következő előadások hangzottak el:

– Nübl János levéltáros, Somogy Megyei Levéltár: „A somogyi hátország az első világháború idején”

– Kiss Kálmán marcali történész (a MKH. Ipartestület alenöke): „Varga József mesztegnyői főhadnagy első világháborús naplója”

– Huszár Mihály történész, Marcali Múzeum: „Marcali katonák az első világháború frontjain”

– Kiss Norbert Péter igazgatóhelyettes, Somogy Megyei Levéltár:  „Somogyi kastélysorsok a háború végén”

– dr. Király Lajos nyelvész, főiskolai tanár: „Kétszáz somogyi katonadal az első világháború idejéből”.

Az ebédszünet után a konferencia résztvevői megkoszorúzták Kövesdi Tiborné Gizi néni (1934-2005) emléktábláját, majd a Somogy Megyei Honismereti Egyesület 2017. évi tevékenységéről, gazdálkodásáról és 2018. évi feladatairól számolt be Gálné Jáger Márta elnök asszony. Ezután Kövesdiné Panyi Antónia, a Faluház vezetője mutatta be a jelenlévőknek a rendkívül gazdag mesztegnyői helytörténeti gyűjteményt, illetőleg Panyi Antalné pedig a plébániatemplomot.

 

Írta: Kiss Kálmán

Fotók: Fekete Géza, Kiss Kálmán

 

2018. május 27-én, május utolsó vasárnapján 10 órakor Marcaliban is Hősök napi megemlékezést tartottak a Hősök terén lévő első világháborús emlékműnél.

Az idei esztendőben ünnepi beszédet Mészáros Károly őrnagy, az MH. Katonai Igazgatási és Központi Nyilvántartó Parancsnokság Érdekvédelmi Részlegvezetője mondott, aki az emléknap megalapításának körülményeit és a katonai hagyományápolás fontosságára hívta fel a figyelmet. Felszólalásában külön kitért arra is, hogy a városban a Bajtársi Egyesület és Honvéd Nyugállományúak Klubja mellett a Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület is méltó módon őrzi a katonai múltat. Felelevenítette az első világháborús császári és királyi 44. gyalogezred és a magyar királyi 19. pécsi honvéd gyalogezred történetét. Kiemelte, hogy a soraiban számos egykori marcali katona is küzdött, akik nemcsak a gyalogság, hanem a tüzérség és a műszaki alakulatok hírnevét is öregbítették. Mészáros Károly őrnagy végül a második világháborús szerepvállalással fejezte be mondandóját.

A rendezvényen közreműködött a Balaton M. & K. Fúvószenekar, miközben az önkormányzat, az intézmények, a Marcali Római Katolikus Egyházközség, valamint a pártok és civil szervezetek képviselői is elhelyezték a megemlékezés koszorúit. A Somogy Megyei Közgyűlés képviseletében Huszti Gábor alelnök, a Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület részéről pedig Szaka Zsolt elnök és Kiss Kálmán alelnök hajtott fejet a hősök és áldozatok előtt.

 

 

Írta: Kiss Kálmán

 

Közel húszfős természetkedvelő csapat indult szombat délelőtt egy hosszú túrára a Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület meghívására.

A zöld sáv turistaút jelzéseit követve, a várost elhagyva a gyalogsági lőtér tornyos épületénél tartottuk az első nagyobb pihenőt. Az épület mára az enyészeté, viszont a körülötte ültetett hársfák sokakat lenyűgöztek.

A nagyon ritkán járt horhoson keresztül jutottunk el a Bernát-kút pihenőhelyig. Innét változatos erdei és szántószéli utakon jutottunk el Négyföldespusztára. A szántóföldi út csodálatos volt a zsenge tavaszi színekkel, a nyugati panorámával és a különböző cserjék pompájával. Az állatvilág sokszínűségét is megtapasztalhattuk. Láttunk vadnyulat, kandics rákokat a pocsolyákban, lábatlan gyíkot, gyönyörű gyurgyalagokat, őzeket, szarvasokat és eltaposott vízisiklókat.

A következő nagyobb pihenőt Négyföldespusztán tartottuk.

Fábos-Landi Viviennek köszönhetően sokat megtudhattunk az egykori virágzó gazdaságról.

A cselédek két cselédházban éltek. Egy-egy házban 16 család. Az intézőházban kaptak lakrészt az iparosok. Misére és iskolába is a közeli Gadányba jártak. Rossz idő esetén a gyerekeket szánnal vitték. Orvosról a grófnak kellett gondoskodnia. Ha valaki nagyon beteg volt, akkor kocsival kivitték az orvost, vagy a beteget Marcaliba szállították. Ma már csak néhány helyen az egykori épületek törmelékei utalnak arra, hogy valaha itt egy virágzó gazdaság állhatott. A puszta keresztje (egyetlen hírmondóként) jelenleg a gadányi templomkertben áll.

A gadányi szőlőhegy szélén áll a Máró-kereszt. Ennek a feszületnek a felszentelésére indult Marcaliból a kitartó csapat. Az ünnepséget és egyben a renoválást is, a Gadányi Karitász Csoport képviseletében: Ladencsics Zoltán és felesége szervezték.

A kereszt felirata szerint: „Isten dicsőségére állíttatta Simon István és neje Talián Katalin és gyermekeik 1927-ben”.

Németh Endre csákányi diakónus áldotta meg a szépen felújított kőkeresztet a Ságvári Róbert vezette marcali Fény Gyermekei Zenekar közreműködésével.

Süteményekkel, pogácsával és frissítővel feltöltődve indultunk tovább Gadány felé. Gadány központjában megtekintettünk Birkás Arankának és Viviennek köszönhetően a középkori műemlék római katolikus templomot. A templom védőszentje Keresztelő Szent János. A 14. (esetleg a 13.) században épült gótikus stílusban, de 1766-ban barokk stílusjegyekkel ruházták fel. A templom kis harangjának misztikus erőt tulajdonítanak, mivel a szájhagyomány szerint a törökdúlás után a mocsárban találták meg. Úgy vélik, hogy nagy vihar esetén megvédi  a falut a jégveréstől, ezért vihar esetén folyamatosan harangoztak vele.  A dombtetőn, kis park közepén álló templom szép, rendezett udvarán több régi szakrális emlék is látható.

A központban található még egykori iskolaépületből (1743-tól működött benne az iskola) kialakított hangulatos Pannónia Panzió.

Innét egy kis kerülővel a szőlőhegyen keresztül, a Liliomhegy szélét érintve indultunk Bizére.

Az egykor virágzó Liliomhegyen ma már alig látni ép pincét és a szőlők is eltűntek. Ennek ellenére ma is megvan a maga varázsa. A déli részéről rálátni az egykori Léhner-pusztára.

Innét az Újhegy szélén érkeztünk meg Bize határába, majd folytattuk utunkat a Marcali irányába.

 

 

Írta: Szaka Zsolt

Fotók: Szaka Zsolt, Kiss Kálmán