Browsed by
Szerző: Kiss Kálmán

Szent István ünnepe 2020: Kiállítás, emléktábla avatás az Iparosházban

Szent István ünnepe 2020: Kiállítás, emléktábla avatás az Iparosházban

2020. augusztus 20-án, csütörtökön 16.30 órától a Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület székházánál egy nagyszabású megemlékezést tartottak Szent István király ünnepén, az államalapítás és az új kenyér alkalmából.

Az idei esztendőben több civil szervezet összefogásával valósult meg a magasztos rendezvény, amely először a zsúfolásig megtelt nagyteremben kezdődött. A megjelenteket Szaka Zsolt elnök köszöntötte, majd ismertette az ünnepi programot. Eztán – néhány gondolat kíséretében – megnyitotta Landi Vivien: „Nyári színek” című kiállítását. Az itt bemutatott festmények különböző technikákkal készültek és kizárólag természeti képeket ábrázolnak.

Ezután Szita Róbert tiszteletbeli elnök vette át a szót, aki az ipartestület kezdeteiről, és Dr. Gál József szerepéről beszélt, ugyanis annak idején ő hívta életre az egyesület kulturális tevékenységét és indította el a „Kultúrműhely” munkáját, valamint a helytörténeti kiadványozást. Napjainkig már 16 könyv jelent meg, és a „Raktár a múltból” című kiállítás is folyamatosan bővül. Éppen ezért az egyesület elérkezettnek látta az időt arra, hogy méltó módon, egy emléktáblával adózzon Gál tanár úr emlékének, melyet Vida Szilárd kőfaragó készített el. A beszédet követően az épület előterében az iparosház gondnokai: Markhard László és felesége leleplezték az emléktáblát, melyet Kiss Iván c. prépost, esperes-plébános ezt követően az új kenyérrel együtt megáldott. Ezt az ünnepséget megtisztelték jelenlétükkel a Gál-család tagjai: Gál Tamás tanár és felesége, valamint az unoka, Gál András történész és párja, akik Pécsről érkeztek erre az alkalomra Marcaliba. Rajtuk kívül jelen voltak még: Göntérné dr. Gyirán Szilvia, a Somogy Megyei Kormányhivatal Marcali Járási Hivatal vezetője, Huszti Gábor, a Somogy Megyei Közgyűlés alelnöke, valamint Molnár Ágnes Anna, és Prágerné Magyar Gabriella önkormányzati képviselők, továbbá Kozári Zoltánné, a Somogyi Napfény Nyugdíjas Egyesület elnöke, illetve Kiss Kálmán a KÉSZ Marcali Csoport elnöke.

A program ezután az iparosház udvarán folytatódott az augusztus 20-ki ünnepséggel. A Himnusz eléneklése után Kozma Krisztián, Kazinczy-díjas versmondó Tűz Tamás: Szent István király című versét szavalta el. Majd ünnepi beszédet mondott Huszti Gábor, a Somogy Megyei Közgyűlés alelnöke, aki az államalapító, a kereszténységet felvevő Szent István király történelmi jelentőségét, máig ható politikáját hangsúlyozta.

Ezt követően a megemlékezés koszorúinak elhelyezése történt az udvari emlékműnél. Elsőként a KÉSZ Marcali Csoportja képviseletében Kiss Kálmán elnök és Horváth Zsolt László tikár; majd a Marcali Szépasszonyok és Fiúk Hagyományőrző Egyesülete részéről Pomozi Istvánné elnök és Vigmond Erika elnökségi tag, pénztáros; továbbá a Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestülettől Sziva László és Vida Endréné alapító tagok; valamint a Fidesz Marcali Szervezetének képviseletében Huszti Gábor elnök és Prágerné Magyar Gabriella koszorúztak.

Az este ezután a „Lángőrzők. Mindennapi kenyerünk” című programmal folytatódott. Elsőként Pomozi Istvánné, a Marcali Szépasszonyok és Fiúk Hagyományőrző Egyesület elnöke beszélt az új szervezet létrejöttéről és céljairól, valamint a gabonából készült ételekről, melyből rögtönzött kóstolót is tartottak a jelenlévők számára.

Az est folyamán fellépett a Marcali Három Tenor hazafias és vidám zenei összeállításokból álló műsorával. Majd LJ Juszti szolgáltatta a zenét a kötetlen beszélgetés és a gasztronómiai program alatt.

A rendezvényt a Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület, a Marcali Szépasszonyok és Fiúk Hagyományőrző Egyesülete, valamint a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) Marcali Csoportja szervezte, melyet a Nemzeti Együttműködési Alap (NEA) és a Somogy Megyei Önkormányzat is támogatta.

Írta és fotók: Kiss Kálmán

Huszti Gábor, a Somogy Megyei Közgyűlés alelnökének ünnepi beszéde:

„Tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik, és hogy semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség.”

Ezer éves szavak, gondolatok ezek, amelyek örök érvényűek Szent István királyunk intelmei Imre herceghez.

Tisztelt Ünneplők!

A közös múltat, jelent és jövőt ünnepeljük ma.

Kicsit halkabban, kicsit visszafogottabban, mint akár egy esztendővel ezelőtt. Az idei év egy eddig ismeretlen, bizonytalan kimenetelű válsághelyzet elé állította az egész világot.

A koronavírus járvány amellett, hogy áldozatokat követelt, mindennapjaink, életünk újragondolására késztetett mindannyiunkat.

Az egykor hangos ünnepeket felváltották a csendes megemlékezések, a harsány hétköznapokból halkabb, egymásra jobban odafigyelő mindennapok lettek.

Valami megváltozott! Ez azonban nem jelenti azt, hogy megállt az élet.

Nem jelenti azt, hogy ne emlékezhetnénk meg államalapító Szent István királyunkról, hogy ne hajthatnánk közösen fejet mindamellett, amit neki köszönhetünk.

Ezer esztendővel ezelőtt eleink keresztény és független magyar államot teremtettek.

Keresztényt, mert érezték, csak a hitnek van teremtő ereje, és mert tudták, hogy a keresztény Európa talaján csak keresztény állam tud gyökeret ereszteni. Független államot teremtettek, mert tudták, a függetlenségében sérült állam nem tudja ellátni legfőbb feladatát: nem tud megfelelő védelmet és oltalmat nyújtani az országban élő magyaroknak és nem magyaroknak.

Tisztelt Ünneplők!

A mögöttünk álló ezer év alatt hol a függetlenségét, hol a kereszténységét, hol a magyarságát próbálták megdönteni Szent István államának.

Tették ezt határon kívülről és olykor belülről is.

Szent István azonban utat és példát mutatott.

Megmutatta miként kell hagyományainkat szem előtt tartva építkeznünk generációról generációra.

Olyan szilárd alapokat vetett meg, melyekre mindmáig új falak épülhettek a számtalanszor ledőlt, lerombolt, elpusztult falvak helyett.

A függetlenségbe, nemzeti megmaradásunkba vetett hit mindig mindenen felülkerekedett. Az idő őt igazolta.

Istvánt és azokat, akik összefogtak egy célért, a magyar államiságért, az egész nemzetért. 

Miközben óriási birodalmak tűntek el a történelem süllyesztőjében, mi még mindig itt vagyunk.

 Van hát miből erőt merítenünk, hiszen száz évvel Trianon után elmondhatjuk: dúlhatta földünket tatár és török, uralhatta Habsburg, darabokra szakíthatták, elnyomhatta szovjet, a magyar nemzet mégis él e földön.

Tisztelt Ünneplők!

Nem csak a koronavírus árnyékolja be a mai napot.

Vannak ma hazánkban olyanok, akik letértek a szent istváni útról, akik a nemzet érdeke helyett a globális világrend zsoldjába szegődtek.

 Ők azok, akik képtelenek felfogni, megérteni történelmünket, akiknek nem fontos a magyar nemzet léte.

Ők azok, akik ma azt mondják, inkább nekik higgyünk, mint saját szemünknek. Akik kétségbe vonják keresztény gyökereinket, akik Szent István szellemiségével ellentétesen cselekszenek nap mint nap.

Akik méltó utódaik azoknak, akik egykor végképp el akarták törölni a múltat, akik ma folyamatosan telehazudják a jelent.

S vannak olyanok is, akik a parlamenti fizetésért cserébe váltogatják köpönyegüket.

Akik egykor kiálltak a nemzetért, mára pedig már csak önmaguk halvány árnyékaként sorakoznak fel az egykori ordas kommunista eszmét liberális szólamokra felváltó hazugság-gyárosok közé.

Legyinthetnénk, hogy az ő dolguk, ám sajnos nem így van.

Megmérgezik mindennapjainkat, szembefordítanak családokat, barátokat.

Joggal merül fel a kérdés. Tudják-e vajon értelmezni a Himnusz szövegét? „Isten, áldd meg a MAGYART” Nem pedig a globalizációt.

A nemzet egysége helyett ismét az internacionalista világképet próbálják ránk erőltetni. Azt az internacionalizmust, ami látványosan megbukott már.

Akkor azt hihettük, hogy nem tér vissza Rákosi hírhedt mondata: „Aki nincs velünk, az ellenünk van”. Sajnos ebben is tévedtünk. Ma ismét itt tartanak. Ha más szavakkal is, de ismét ezt üzenik.

Tisztelt Ünneplők!

A mai ünnep nem az ő érdemük, s talán nem is úgy ünnepelik, ahogy mi itt. Elődeik tiltották keresztény jellegét, a kommunista alkotmány ünnepévé silányították mindazt, ami a magyar államiságot jelentette.

 Mi azonban tudjuk, ez a nap sokkal többről szól. Nemzetről és összefogásról. Az összefogás erőt mutat és stabil alapot ad ahhoz, hogy kitartsunk az eddig követett irány mellett, hogy hűek maradjunk elődeinkhez.

 Államalapító Szent István király ünnepe bátorítást és erőt adhat számunkra a mindennapokban.

Van miből erőt merítenünk, és van mire építkeznünk, s ehhez elég felidéznünk az együtt átélt ezer évet, amit eltöltöttünk együtt itt, a Kárpát-medencében és Somogyban.

Közös felelősségünk megőrizni Szent István emlékét, átadni gyermekeinknek, unokáinknak mindazt, amit jelentett a független magyar állam egykor, s amit jelent ma is.

Közös felelősségünk, hogy addig meséljünk, emlékezzünk, és emlékeztessünk, amíg megtehetjük, és amíg van, aki meghallgatja.

 Közös felelősségünk, hogy gyermekeinknek igaz hittel, őszintén tanítsuk, meséljük a múltat, értelmezzük a jelent, és reménnyel, hittel töltsük meg a jövőt. Hogy ne eltörölni akarják múltunkat, hanem a szent istváni utat követve dolgozni akarjanak ezért a hazáért, és Somogyországért.

Hajtsunk hát fejet Szent István előtt, és mindenki előtt, akinek a haza felemelkedése fontosabb volt egyéni érdekeknél, és azok előtt is, akik életüket adták mindezért.

Tisztelt Ünneplők!

Ma, amikor megszegjük az új kenyeret jusson eszünkbe, nekik köszönhetjük, hogy ezt itt, Somogyországban, egy független, keresztény ország legszebb megyéjében tehetjük meg. Szabadon szeghetjük meg azt a kenyeret, ami az ember számára az életet, a megélhetést, az otthont jelenti.

A nemzeti színű szalag szimbóluma a haza és az élet összekapcsolódásának, a magyarság összetartozását, a szolidaritást jelképezi.

Mondjunk köszönetet azoknak, akik megtermelték a gabonát, akik megőrölték a búzát, akik kenyeret sütöttek belőle, hogy enni adjanak az embereknek. Ők is példát mutattak emberségből, hazaszeretetből.

Isten áldja önöket!

Köszönöm, hogy meghallgattak!

Túra a marcali szőlőhegyben

Túra a marcali szőlőhegyben

Ragyogó napsütéses időben gyűlt össze a Boldog Gizella-templomnál a közösségi rendezvényektől elszokott, túrázásra és közben kellemes beszélgetésekre vágyó baráti társaság.

A Marcali Természetjárók Baráti Köre a Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület által szervezett rövid túrán megismerkedhetett a Felső-hegy és a Közép-hegy szépségeivel. Több helyen páratlan volt a kilátás a tiszta levegőnek köszönhetően. A Felső-hegyen elidőztünk a jobb sorsra érdemes, Mária-szobornál, mely a város egyetlen ilyen jellegű műemléke. A neogótizáló homokkő szobor 1870 körül készült, talapzata ennél „fiatalabb”.

A Nagypince történetét megismerve elhaladtunk kb. 130 éves Horváth-kereszt mellett, majd az átépített Focska-kanyaron keresztül átmentünk a Közép-hegy egyik, sokak számára ismeretlen útszakaszára. Gondozott és elhanyagolt területek, pincék egyaránt találhatók ezen a hangulatos útvonalon. Innét leereszkedtünk a műemlék Szent Orbán-kápolnához. A kápolnát az 1700-as években építhették, mai formáját 1866-ban kapta.

A városba szintén földutakon jutottunk vissza.

Írta és fotók: Szaka Zsolt

Trianon 100 (1920-2020) – Megemlékezést tartottak az Iparosházban

Trianon 100 (1920-2020) – Megemlékezést tartottak az Iparosházban

2020. június 4-én, csütörtökön volt a trianoni békediktátum aláírásának 100. évfordulója. A koronavírus-járvány ellenére június 3-7. között engedélyezte a kormányzat a megemlékezéseket, így – a korábbi évekhez hasonlóan – Marcaliban is megtartották a magyar történelem máig legnagyobb tragédiájának évfordulóján, a nemzeti összetartozás napján.

A program részeként először a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) felhívására az aláírás időpontjában, 16 óra 30 perckor országszerte megszólaltak a harangok. Marcaliban a Gyümölcsoltó Boldogasszony plébániatemplom és a Boldog Gizella templom 4 harangja hívta fel a figyelmet a szomorú centenáriumra.

Majd ezt követően 18 órától a Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület székházának udvarán – a város egyetlen Trianon-emlékművénél – megemlékezéssel és koszorúzással folytatódott az emlékműsor. A nagy számban megjelentek között volt Göntérné dr. Gyirán Szilvia, a Somogy Megyei Kormányhivatal Marcali Járási Hivatal vezetője, valamint Molnár Ágnes Anna, Prágerné Magyar Gabriella, és dr. Horváth László önkormányzati képviselők, továbbá a KÉSZ Marcali csoport titkára. A vendégeket a házigazda Szaka Zsolt elnök köszöntötte, majd a Himnusz elhangzása után az 1920-as trianoni békediktátum aláírásának évfordulójára emlékező nemzeti emléknapnak, a Nemzeti Összetartozás Napjának jelentőségéről beszélt. Elmondta, hogy az országgyűlés 2010. május 31-én törvénybe iktatta és kinyilvánította: „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme.”

Ezután Kozma Krisztián, Kazinczy-díjas versmondó Juhász Gyula: Trianon című versét szavalta el, amely nagy tetszést aratott a jelenlévők körében. Majd Huszti Gábor, a Somogy Megyei Közgyűlés alelnöke beszélt Trianon máig ható következményeiről, a magyarság megmaradásáról, az összetartozás fontosságáról. Kijelentette: „Magyar az, akinek fáj Trianon!” Ezt követően részletesen kitért az első világháborút lezáró békekonferencia történéseire, Apponyi Albert gróf beszédére, s arra, hogy hogyan élték meg az emberek. Sokan nemzetünk sorstragédiájának tartották, mert az ország óriási veszteségeket szenvedett el területi és népességi szempontból is. Mások igazságtalanságnak tekintették a szigorú döntést. Ez vezetett később a magyar történelem olyan viharaihoz is, mint a Tanácsköztársaság, a 20-as évek megpróbáltatásai, a második világháború, vagy a kommunizmus uralma, illetőleg az 1956-os forradalom és szabadságharc kirobbanása. Majd a magyar identitás fontosságát hangsúlyozta, és magyarázatként az erdélyi példát, a megmaradást hozta fel. A végén hozzátette még, hogy egy a nyelvünk, nemzetünk, vallásunk, a családunk, azaz – utalva egy közismert dallamra – „egy vérből valók vagyunk”. Mondandóját a Himnusz örök érvényű bevezetőjével zárta: „Isten áldd meg a magyart!”

A program ezután koszorúzással, majd gyertyagyújtással folytatódott. Elsőként a Fidesz Marcali szervezete részéről Huszti Gábor elnök, dr. Horváth László és Vigh Bernadett alelnökök koszorúztak. Őket a Fidelitas helyi szervezete követte. A megemlékezés koszorúját Szaller Olivér elnök, és Fábos-Landi Vivien alelnök helyezték el. A szervezők nevében pedig: Kiss Iván c. prépost, esperes-plébános, egyben a KÉSZ Marcali csoport lelki vezetője; Gelencsér Róbert, a Római Katolikus Egyházközség világi elnöke; valamint Szaka Zsolt, a Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület elnöke koszorúzott a trianoni emlékműnél; végül mécseseket gyújtottak a 100 éves évforduló alkalmából. A műsorban a Fény Gyermekei Zenekar is szerepelt hazafias énekekkel. A program a Székely Himnusz eléneklésével zárult. A centenáriumi megemlékezést a Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület, valamint a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) Marcali Csoportja szervezte.

Írta és fotók: Kiss Kálmán

Hősök Napja 2020 – Megemlékezés másképp, a koronavírus-járvány idején

Hősök Napja 2020 – Megemlékezés másképp, a koronavírus-járvány idején

2020. május 31-ére, május utolsó vasárnapjára, éppen Pünkösdre esik a Hősök napja is. Az idei esztendőben, a koronavírus-járvány miatt azonban elmaradtak ezek a nagy, nyilvános rendezvények.

Marcaliban is elmaradt az idei megemlékezés, azonban az önkormányzat, az intézmények, politikai pártok és civil szervezetek is elhelyezték koszorúikat a Hősök terén lévő első világháborús emlékműnél.

A délelőtti órákban a Somogy Megyei Közgyűlés képviseletében Huszti Gábor alelnök is tiszteletét fejezte ki az első és második világháborús emlékműnél. A főhajtáson és koszorúzáson csatlakozott hozzá a Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület vezetősége is Szaka Zsolt elnökkel, Szita Róbert tiszteletbeli elnökkel, valamint Kiss Kálmán alelnökkel együtt, aki egyben a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) Marcali Csoportját is képviselte titkári minőségben.

Írta: Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület

Fotók: Bakonyi Anett, Kiss Kálmán

Huszti Gábor alelnök el nem mondott megemlékező beszéde Hősök Napján

Kedves Emlékezők!

Senki sem születik hősnek, de azzá válhat, ha hite, vallása, meggyőződése olyan magasztos célt szolgál, amivel egy közösség, egy nemzet javát akarja. Sajnos a mi történelmünk során sokszor volt szükség hősökre, számtalan alkalommal ki kellett állnunk magyarságunk, nemzetünk, identitásunk érdekében. Őseink, akik hőssé váltak, felvállalták a küzdelmet, mert tudták és érezték, feladatuk, kötelességük fegyvert fogni a hazáért, családjukért, mindazért, amiért dolgoztak. Ma mindezt nehezen fogjuk fel, hiszen mi itt, a mai Magyarországon biztonságban, nyugalomban élünk. Ma már csak könyvek, filmek mesélnek az elmúlt idők hőseiről, ezért az ilyen ünnepi pillanatokban még jobban átérezzük felelősségvállalásuk és áldozatuk súlyát és értékét. Még inkább belénk hasít a felismerés, hogy nekik köszönhetően vagyunk ma itt, nekik köszönhetjük, hogy létezik magyar nemzet. Nem tudjuk őket kárpótolni a veszteségeikért, nem tudjuk már megjutalmazni a bátorságukat. Köszönetünket, hálánkat, tiszteletünket is csak sírjuk felett tudjuk leróni.

Tisztelt Emlékezők!

Ez nem volt mindig így. 1925 és 1944 között Magyarországon, állami ünnepen emlékeztek a hősökre. 1925. május 1-én: március 15. és augusztus 20. mellett nemzeti ünneppé, a Hősök Emlékünnepévé nyilvánították május utolsó vasárnapját. Magyarország 1941-ben belépett az újjáéledő világháborúba, majd 1942-ben elrendelték a hősi halottak nevének felvésését is a hősi emlékművekre. 1945-ben bár szerényen, de még megemlékeztek a hősökről, ám 1946-tól elmaradtak a hivatalos ünnepségek. Magyarországon, e napon 1989-től tartanak ismét hivatalos rendezvényeket, 2001 óta pedig ismét az ünnepek sorába emelkedett. Ez utóbbi tán kissé megkésettnek tűnik, ha azt nézzük, hogy 1990-től sorra avattak hazánkban hősi emlékműveket. Hol különállót, néhol az 1914–1918-as hősök nevei mellé vésték fel az 1939–1945 között elesetteket. Ám nekünk nem csupán róluk kell megemlékeznünk. És jelenleg nem is azokról, akik a rendszerváltás előtt több mint 40 évig és azt követően jó ideig nem tartották fontosnak hőseinket.

Mindenkire emlékeznünk kell, aki áldozatot hozott a magyarságért. S nem csak azokra, akik életüket adták hazájukért, azokra a hétköznapi hősökre is, akik nemzetünk felemelkedéséért tettek, s tesznek nap, mint nap. A hétköznapi hősökre is. Azokra a katonáinkra és rendőreinkre is, akik a legújabb kori népvándorlás során védik határainkat, keresztény értékeinket. Azokat az ezeréves értékeket, melyet őseink keserves munkával, könnyel és verítékkel teremtettek és védtek meg, s melyre ma nagyobb veszély leselkedik, mint valaha.

„Hősök nélkül nincsen nemzet! Ezzel az életszemlélettel vívtuk ki a világ előtt is azt a ki nem mondott, de titokban érzett megbecsülést, mely egy maroknyi nemzet számára egyedül biztosíthat előkelő helyet a nemzetek sorában.”

Tisztelet a hősöknek, hajtsunk fejet előttük!