Marcali és Környéke Hagyományörző Ipartestület

A marcali Sóhajok-hídja a város központjából egészen a balatonszentgyörgyi Csillagvárig vezető zöld sáv turistaútvonal egyik fontos átkelőhelye, emellett a városból a természetbe vágyók is szívesen kelnek át rajta egy-egy szőlőhegyi túrázás, vagy akár kutyasétáltatás közben.

A helyenként 4-6 méter mély vízmosás felett volt már egy gyalogos fahíd ismeretlen idők óta. A csapadékvíz formáló hatására kialakult Bönge, amelyben régen kocsiút is halad, a völgyfejlődés eredményeként leginkább egy szurdokvölgyre hasonlít.

Legutóbb Marcali Város Önkormányzatának GAMESZ Szervezete újította fel Szaka Zsolt vezetésével 2011-ben, önként vállalt munkaként. A későbbi időkben a karbantartás hiánya miatt a gazdátlanná vált híd állapota folyamatosan romlani kezdett.

A lakosság részéről a híd állapotának a leromlása kapcsán rengeteg jelzés érkezett a túraútvonalakat felkaroló Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestülethez és a helyi városvezetéshez egyaránt az utóbbi években.

Az évek óta húzódó kezdeményezések folyamatosan kudarcba fulladtak. Idén januárban felpörögtek az események. A közösségi médiában az elmúlt hónapokban nagyon sokan tettek közzé olyan bejegyzéseket, amelyek a híd veszélyességére hívták fel a figyelmet… A híd valóban életveszélyessé vált.

Összejött egy lelkes csapat azzal a szándékkal, hogy felújítják a leromlott állapotú faszerkezetet. A Bönge az utóbbi 10-15 évben a hordalékok miatt veszített a mélységéből, viszont több helyen elkezdett beomlani a partoldal, így a híd környezetében is. A felújítás megszervezését felvállaló Ipartestület tagjai és a támogatóik a terepszemle után arra az elhatározásra jutottak, hogy már nem lehet a jelenlegi szerkezetet biztonságosan felújítani, újat kell építeni. A gyors elhatározást tettek követték.

Hegedüs István, a híd nyugati oldalán elterülő birtok tulajdonosa felajánlotta, hogy biztosítja a faanyagot, a szükséges gépeket és mindent, amit csak tulajdonosként adni tud. Elindult egy folyamat, megállíthatatlanul.

A nunkálatokat Huszti Gábor a Somogy Vármegyei Közgyűlés alelnöke irányította, Hegedüs István és Szaka Zsolt segítségével. Az újjáépítésben személyesen részt vett Bogdán László, Bognár József, Csáki Alpár, Elek László, Forgó Ferenc,  Göntér Balázs, Huszti Gáborné, Kovács Károly, Kiss Kálmán, Mándli István, Miszi Zsuzsi és Rapp Vica. Többségük nem csak a dolgos kezeit ajánlotta fel, hanem hozták otthonról a saját eszközeiket, alapanyagaikat, pogácsát sütöttek a résztvevőknek és ebédet főztek. Hatalmas dolog, hogy ennyien feláldozták a hétvégéjüket egy nemes cél érdekében!

Az elkészült híd sok mindenben különbözik az elődjétől. A legutóbbi felújításkor a régi hídszerkezetre építettek egy újat. Annak nem volt alátámasztása a vízmosásban és elsősorban a gyalogos közlekedés szempontjait figyelembe véve készült el. Az új híd szélesebb, a kerékpárosokra is gondolva rámpa vezet fel mindkét végére lépcső helyett és a szakadékban mindkét oldalt kapott egy-egy stabilizáló alátámasztást. A híd fesztávolsága kb. 10 méter, a Bönge itt kb. 4 méter mély.

A munka folytatódik tavasszal, hiszen az egész szerkezetet meg kell védeni az időjárás viszontagságaitól egy konzerváló festéssel. Téli felújítás esetén ennek nem lett volna értelme.

A híd használható. Az utolsó simítás után két perccel már meg is jelent egy házaspár a kutyájával, mintha érezték volna, mikor kell jönni. Sok-sok köszönet mellett felavatták a hidat.

Marcali valaha két Sóhajok-hidjával is büszkélkedhetett. Az eredeti ilyen elnevezésű, mára szinte teljesen tönkrement építmény maradványai a most újjáépített hídtól délre, 2 kilométerre találhatóak. Ahogy apránként megszűnt az említett hídnak a jelentősége, úgy értékelődött fel a most újjáépített szerepe és az évek múlásával szintén Sóhajok-hídja néven került be a köztudatba. Az ilyen hidak eredetileg természetesen nem a turizmus szolgálatára épültek, hanem a javarészt gyalogosan járó szőlő- és pincebirtokosoknak az útját rövidítették le akár 5-6 kilométerrel is az otthonuktól a birtokig.

A zöld sáv túraútvonalat mesztegnyői diákok hozták létre Szaka Zsolt vezetésével a természetjáró szakkör keretein belül 2000-ben. A jelzések megújítása különböző forrásokból átlagosan ötévente megtörtént, viszont az útvonal több szakasza komolyabb karbantartást igényel. Ez a híd – megfelelő karbantartás esetén – évtizedekig szolgálhatja gyalogos turistákat, a természetbarátokat és mindenkit, aki egy kicsit ki szeretne szabadulni a város zajából.

A megvalósítást anyagiakkal támogatták:

Hegedüs István, Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület, Huszti Gábor, Silinger István, Szaka Zsolt, Retro Metál Kft (volt Vasáruk Üzlete) és Elek László. A hídszerkezet pallóit felajánlotta: Zsit-fa Kft.

Köszönet jár a támogatóknak és a munkálatokban résztvevőknek egyaránt!

„Az emberi viselkedés egyik legfőbb hajtóereje az a vágy, hogy nyomot hagyjunk a világban, és maradandót hozzunk létre.” (Gary Chapman)

Írta: Szaka Zsolt

Fotók: HA3TBL/Bogdán László, Szaka Zsolt, Kiss Kálmán

2023. január 13-án, pénteken 17 órakor ünnepi szentmise kezdődött a doni áttörés 80. évfordulója alkalmából a Gyümölcsoltó Boldogasszony Plébániatemplomban, melynek keretén belül emlékeztek a magyar, a somogyi, illetve a marcali és környékbeli hősökre, valamint az áldozatokra.

A második világháború egyik legnagyobb magyar katasztrófáját a 2. honvéd hadsereg szenvedte el a „Don-kanyarban”. Ugyanis 1943 januárjában elsöprő erejű általános támadást indított a szovjet Vörös Hadsereg a magyar arcvonal ellen. A katonák bátran küzdöttek ugyan, de nemcsak az ellenség, hanem a rendkívül hideg időjárással is meg kellett küzdeniük. A vereség nagyságát jól jellemzi, hogy – ugyan az elesettek és fogságba esettek pontos számát még ma sem tudják pontosan megállapítani a történészek – de a becslések szerint több mint 40 ezren vesztették életüket, 70 ezer katona pedig fogságba került, akik közül később további tízezrek haltak meg különböző fogolytáborokban az embertelen körülmények következtében. Somogy megyéből megközelítőleg 15 ezer főt soroztak be és vettek be a doni harcokban, miközben a veszteségük 6-7 ezer főre tehető a sebesültekkel együtt.

A marcali megemlékező istentiszteletet – Kiss Iván c. prépost-plébános betegsége miatt – Galambos Ferenc mesztegnyői plébános celebrálta. Közreműködött a Fény Gyermekei Katolikus Zenekar, valamint Juhász Sándor, aki Ady Endre: Imádság háború után című versét szavalta el.

A mise után a résztvevők mécsesekkel a Boldog II. János Pál pápa téren, a Római Katolikus Plébániahivatal előtt álló második világháborús emlékműhöz vonultak ki, ahol a KÉSZ Marcali Csoportjának elnöke, jelen sorok írója, röviden összefoglalta a 80 évvel ezelőtti katonai vereséget. Ezután a jelenlévők fejet hajtottak a hősök és áldozatok emléke előtt, majd gyertyáikat a talapzat körül helyezték el.

A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Huszti Gábor, a Somogy Vármegyei Közgyűlés alelnöke; Miszi Zsuzsanna, és Molnár Ágnes Anna önkormányzati képviselők, akik szintén mécseseket gyújtottak és fejet hajtottak a marcali áldozatok emléke előtt.

A helyi civil szervezetek részéről pedig az elnökök: Huszár Géza nyugállományú őrnagy, a Honvéd Nyugállományúak Klubja; Szaka Zsolt, a Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület; Pomozi Istvánné, a Marcali Szépasszonyok és a Fiúk Hagyományőrző Egyesületet (MASZÉP); továbbá Kiss Kálmán, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) Marcali Csoportja képviseletében tisztelegtek és helyezték el mécseseiket a résztvevő tagtársaikkal együtt. Tisztelet a hősöknek és az áldozatoknak!

Az emlékünnepséget a Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület, valamint a KÉSZ Marcali Csoportja közösen szervezte.

Írta: Kiss Kálmán

Fotók: Szaka Zsolt, Kiss Kálmán

Ismét újévi kijózanító túrát szervezett a Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület, immár hatodik alkalommal.

A szervezők is meglepődtek, amikor közel félszáz elszánt természetbarát gyűlt össze a Noszlopy iskola előtt Újév délutánján. És végig velünk volt Wifi (talán így helyes a neve…), a kutyus .

Remek hangulatban, valóban a tiszta levegőn felfrissülve vágott neki a már összeszokott társaság – szerencsére új tagokkal kiegészülve – a rendhagyó kirándulásnak.

Hagyományos újévi túránk célja a szépen felújított Bájhober-emlékhely felkeresése volt. Az előzetes bejárás alapján néha sáros, de gyalogosan járható szakaszok vártak ránk.

A Széchenyi utcán át, az Ősz utcán keresztül sétáltunk ki a városból. A Szőlőhegy utca, a Borbarátok útja és a Fenyősor után elhagytuk a kertváros zaját is és egy csodálatos, panorámás szakasz után érkeztünk meg az emlékhelyhez.

„Marcali Horvátkút városrészében, a Hegyháton található Kocsis-birtokon 1925 óta áll a feltámadt Krisztust ábrázoló szobor és az azt védő kovácsoltvas kapuval ellátott szoborfülke. Az északnyugat-somogyi vidéken is egyedülálló alkotást Bájhober Györgyné állíttatta az első világháborúban hősi halált halt fia, Bájhober István emlékére. ….  A család a nyíresi dűlőtől délre lévő Bájhober, később Kocsis birtokon élt. Bájhober István az első világháború kitörésekor bevonult és a cs. és kir. 51. gyalogezred népfelkelő katonájaként szolgált….. 1917. július 4-én halt meg. A családja az ő emlékére készítette el ezt a szobrot, amelyet évtizedeken keresztül – amíg az itt álló lakóházban éltek – gondoztak és karbantartottak. Virágos kert vette körül. Miután Kocsis Györgyné Bájhober Anna és családja 1977-ben beköltözött a faluba, a házat és a melléképületet lebontották. Az erdő visszafoglalta a területet, így az emlékhely elhanyagolttá vált…„ (Idézetfoszlányok az emlékhelyen elhelyezett tábláról.)

Az emlékhely felújítását egy önkéntes csapat vállalta és végezte: Dr. Mészáros Géza, Huszár Mihály és Nemes János szervezésében 2020-ban.

Rövid pihenő és egy koccintás után innét már a lehetséges legrövidebb úton indultunk vissza. Elsétáltunk a napelempark elektromos kerítése mellett, majd az Ihász-kereszttől ismét a szőlőhegy kevésbé ismert részein keresztül érkeztünk vissza a városba.

Az időjárás kegyes volt hozzánk, a tél közepéhez képest túlságosan is. A túra jelentős részén ragyogott a Nap és fokozatosan kerültek le a ruharétegek a résztvevőkről.

8 km gyaloglást terveztünk, a szőlőhegy frekventált, lakott (így jól járható utakkal ellátott) területein és sokak által ismeretlen tájakon keresztül.10 km lett belőle, de ezt a résztvevők már megszokták. ?

Arra a kérdésre, hogy ki járt már ezen az útvonalon, csak néhányan válaszoltak igennel. Még mindig tudtunk újat mutatni Marcalihoz közel…

Köszönet jár a résztvevőknek, hogy az ünnepek és a Szilveszter után a mi programunkat választották az otthoni pihenés helyett.

Ez is pihenés volt, csak aktívan, jó társaságban.

Békés, boldog és szeretetteljes újesztendőt kívánunk mindenkinek!

Írta: Szaka Zsolt

Fotók: Szaka Zsolt, Kiss Kálmán