Szent István ünnepe 2020: Kiállítás, emléktábla avatás az Iparosházban
2020. augusztus 20-án, csütörtökön 16.30 órától a Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület székházánál egy nagyszabású megemlékezést tartottak Szent István király ünnepén, az államalapítás és az új kenyér alkalmából.
Az idei esztendőben több civil szervezet összefogásával valósult meg a magasztos rendezvény, amely először a zsúfolásig megtelt nagyteremben kezdődött. A megjelenteket Szaka Zsolt elnök köszöntötte, majd ismertette az ünnepi programot. Eztán – néhány gondolat kíséretében – megnyitotta Landi Vivien: „Nyári színek” című kiállítását. Az itt bemutatott festmények különböző technikákkal készültek és kizárólag természeti képeket ábrázolnak.
Ezután Szita Róbert tiszteletbeli elnök vette át a szót, aki az ipartestület kezdeteiről, és Dr. Gál József szerepéről beszélt, ugyanis annak idején ő hívta életre az egyesület kulturális tevékenységét és indította el a „Kultúrműhely” munkáját, valamint a helytörténeti kiadványozást. Napjainkig már 16 könyv jelent meg, és a „Raktár a múltból” című kiállítás is folyamatosan bővül. Éppen ezért az egyesület elérkezettnek látta az időt arra, hogy méltó módon, egy emléktáblával adózzon Gál tanár úr emlékének, melyet Vida Szilárd kőfaragó készített el. A beszédet követően az épület előterében az iparosház gondnokai: Markhard László és felesége leleplezték az emléktáblát, melyet Kiss Iván c. prépost, esperes-plébános ezt követően az új kenyérrel együtt megáldott. Ezt az ünnepséget megtisztelték jelenlétükkel a Gál-család tagjai: Gál Tamás tanár és felesége, valamint az unoka, Gál András történész és párja, akik Pécsről érkeztek erre az alkalomra Marcaliba. Rajtuk kívül jelen voltak még: Göntérné dr. Gyirán Szilvia, a Somogy Megyei Kormányhivatal Marcali Járási Hivatal vezetője, Huszti Gábor, a Somogy Megyei Közgyűlés alelnöke, valamint Molnár Ágnes Anna, és Prágerné Magyar Gabriella önkormányzati képviselők, továbbá Kozári Zoltánné, a Somogyi Napfény Nyugdíjas Egyesület elnöke, illetve Kiss Kálmán a KÉSZ Marcali Csoport elnöke.
A program ezután az iparosház udvarán folytatódott az augusztus 20-ki ünnepséggel. A Himnusz eléneklése után Kozma Krisztián, Kazinczy-díjas versmondó Tűz Tamás: Szent István király című versét szavalta el. Majd ünnepi beszédet mondott Huszti Gábor, a Somogy Megyei Közgyűlés alelnöke, aki az államalapító, a kereszténységet felvevő Szent István király történelmi jelentőségét, máig ható politikáját hangsúlyozta.
Ezt követően a megemlékezés koszorúinak elhelyezése történt az udvari emlékműnél. Elsőként a KÉSZ Marcali Csoportja képviseletében Kiss Kálmán elnök és Horváth Zsolt László tikár; majd a Marcali Szépasszonyok és Fiúk Hagyományőrző Egyesülete részéről Pomozi Istvánné elnök és Vigmond Erika elnökségi tag, pénztáros; továbbá a Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestülettől Sziva László és Vida Endréné alapító tagok; valamint a Fidesz Marcali Szervezetének képviseletében Huszti Gábor elnök és Prágerné Magyar Gabriella koszorúztak.
Az este ezután a „Lángőrzők. Mindennapi kenyerünk” című programmal folytatódott. Elsőként Pomozi Istvánné, a Marcali Szépasszonyok és Fiúk Hagyományőrző Egyesület elnöke beszélt az új szervezet létrejöttéről és céljairól, valamint a gabonából készült ételekről, melyből rögtönzött kóstolót is tartottak a jelenlévők számára.
Az est folyamán fellépett a Marcali Három Tenor hazafias és vidám zenei összeállításokból álló műsorával. Majd LJ Juszti szolgáltatta a zenét a kötetlen beszélgetés és a gasztronómiai program alatt.
A rendezvényt a Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület, a Marcali Szépasszonyok és Fiúk Hagyományőrző Egyesülete, valamint a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) Marcali Csoportja szervezte, melyet a Nemzeti Együttműködési Alap (NEA) és a Somogy Megyei Önkormányzat is támogatta.
Írta és fotók: Kiss Kálmán
Huszti Gábor, a Somogy Megyei Közgyűlés alelnökének ünnepi beszéde:
„Tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik, és hogy semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség.”
Ezer éves szavak, gondolatok ezek, amelyek örök érvényűek Szent István királyunk intelmei Imre herceghez.
Tisztelt Ünneplők!
A közös múltat, jelent és jövőt ünnepeljük ma.
Kicsit halkabban, kicsit visszafogottabban, mint akár egy esztendővel ezelőtt. Az idei év egy eddig ismeretlen, bizonytalan kimenetelű válsághelyzet elé állította az egész világot.
A koronavírus járvány amellett, hogy áldozatokat követelt, mindennapjaink, életünk újragondolására késztetett mindannyiunkat.
Az egykor hangos ünnepeket felváltották a csendes megemlékezések, a harsány hétköznapokból halkabb, egymásra jobban odafigyelő mindennapok lettek.
Valami megváltozott! Ez azonban nem jelenti azt, hogy megállt az élet.
Nem jelenti azt, hogy ne emlékezhetnénk meg államalapító Szent István királyunkról, hogy ne hajthatnánk közösen fejet mindamellett, amit neki köszönhetünk.
Ezer esztendővel ezelőtt eleink keresztény és független magyar államot teremtettek.
Keresztényt, mert érezték, csak a hitnek van teremtő ereje, és mert tudták, hogy a keresztény Európa talaján csak keresztény állam tud gyökeret ereszteni. Független államot teremtettek, mert tudták, a függetlenségében sérült állam nem tudja ellátni legfőbb feladatát: nem tud megfelelő védelmet és oltalmat nyújtani az országban élő magyaroknak és nem magyaroknak.
Tisztelt Ünneplők!
A mögöttünk álló ezer év alatt hol a függetlenségét, hol a kereszténységét, hol a magyarságát próbálták megdönteni Szent István államának.
Tették ezt határon kívülről és olykor belülről is.
Szent István azonban utat és példát mutatott.
Megmutatta miként kell hagyományainkat szem előtt tartva építkeznünk generációról generációra.
Olyan szilárd alapokat vetett meg, melyekre mindmáig új falak épülhettek a számtalanszor ledőlt, lerombolt, elpusztult falvak helyett.
A függetlenségbe, nemzeti megmaradásunkba vetett hit mindig mindenen felülkerekedett. Az idő őt igazolta.
Istvánt és azokat, akik összefogtak egy célért, a magyar államiságért, az egész nemzetért.
Miközben óriási birodalmak tűntek el a történelem süllyesztőjében, mi még mindig itt vagyunk.
Van hát miből erőt merítenünk, hiszen száz évvel Trianon után elmondhatjuk: dúlhatta földünket tatár és török, uralhatta Habsburg, darabokra szakíthatták, elnyomhatta szovjet, a magyar nemzet mégis él e földön.
Tisztelt Ünneplők!
Nem csak a koronavírus árnyékolja be a mai napot.
Vannak ma hazánkban olyanok, akik letértek a szent istváni útról, akik a nemzet érdeke helyett a globális világrend zsoldjába szegődtek.
Ők azok, akik képtelenek felfogni, megérteni történelmünket, akiknek nem fontos a magyar nemzet léte.
Ők azok, akik ma azt mondják, inkább nekik higgyünk, mint saját szemünknek. Akik kétségbe vonják keresztény gyökereinket, akik Szent István szellemiségével ellentétesen cselekszenek nap mint nap.
Akik méltó utódaik azoknak, akik egykor végképp el akarták törölni a múltat, akik ma folyamatosan telehazudják a jelent.
S vannak olyanok is, akik a parlamenti fizetésért cserébe váltogatják köpönyegüket.
Akik egykor kiálltak a nemzetért, mára pedig már csak önmaguk halvány árnyékaként sorakoznak fel az egykori ordas kommunista eszmét liberális szólamokra felváltó hazugság-gyárosok közé.
Legyinthetnénk, hogy az ő dolguk, ám sajnos nem így van.
Megmérgezik mindennapjainkat, szembefordítanak családokat, barátokat.
Joggal merül fel a kérdés. Tudják-e vajon értelmezni a Himnusz szövegét? „Isten, áldd meg a MAGYART” Nem pedig a globalizációt.
A nemzet egysége helyett ismét az internacionalista világképet próbálják ránk erőltetni. Azt az internacionalizmust, ami látványosan megbukott már.
Akkor azt hihettük, hogy nem tér vissza Rákosi hírhedt mondata: „Aki nincs velünk, az ellenünk van”. Sajnos ebben is tévedtünk. Ma ismét itt tartanak. Ha más szavakkal is, de ismét ezt üzenik.
Tisztelt Ünneplők!
A mai ünnep nem az ő érdemük, s talán nem is úgy ünnepelik, ahogy mi itt. Elődeik tiltották keresztény jellegét, a kommunista alkotmány ünnepévé silányították mindazt, ami a magyar államiságot jelentette.
Mi azonban tudjuk, ez a nap sokkal többről szól. Nemzetről és összefogásról. Az összefogás erőt mutat és stabil alapot ad ahhoz, hogy kitartsunk az eddig követett irány mellett, hogy hűek maradjunk elődeinkhez.
Államalapító Szent István király ünnepe bátorítást és erőt adhat számunkra a mindennapokban.
Van miből erőt merítenünk, és van mire építkeznünk, s ehhez elég felidéznünk az együtt átélt ezer évet, amit eltöltöttünk együtt itt, a Kárpát-medencében és Somogyban.
Közös felelősségünk megőrizni Szent István emlékét, átadni gyermekeinknek, unokáinknak mindazt, amit jelentett a független magyar állam egykor, s amit jelent ma is.
Közös felelősségünk, hogy addig meséljünk, emlékezzünk, és emlékeztessünk, amíg megtehetjük, és amíg van, aki meghallgatja.
Közös felelősségünk, hogy gyermekeinknek igaz hittel, őszintén tanítsuk, meséljük a múltat, értelmezzük a jelent, és reménnyel, hittel töltsük meg a jövőt. Hogy ne eltörölni akarják múltunkat, hanem a szent istváni utat követve dolgozni akarjanak ezért a hazáért, és Somogyországért.
Hajtsunk hát fejet Szent István előtt, és mindenki előtt, akinek a haza felemelkedése fontosabb volt egyéni érdekeknél, és azok előtt is, akik életüket adták mindezért.
Tisztelt Ünneplők!
Ma, amikor megszegjük az új kenyeret jusson eszünkbe, nekik köszönhetjük, hogy ezt itt, Somogyországban, egy független, keresztény ország legszebb megyéjében tehetjük meg. Szabadon szeghetjük meg azt a kenyeret, ami az ember számára az életet, a megélhetést, az otthont jelenti.
A nemzeti színű szalag szimbóluma a haza és az élet összekapcsolódásának, a magyarság összetartozását, a szolidaritást jelképezi.
Mondjunk köszönetet azoknak, akik megtermelték a gabonát, akik megőrölték a búzát, akik kenyeret sütöttek belőle, hogy enni adjanak az embereknek. Ők is példát mutattak emberségből, hazaszeretetből.
Isten áldja önöket!
Köszönöm, hogy meghallgattak!
