A Doni Áldozatok Emléknapja – 2021
A helyi civil szervezetek által már hagyományosan megszervezett megemlékezés idén elmaradt Marcaliban. Akinek szívügye a doni katasztrófa, otthon tudott mécsest gyújtani az elveszített szeretteiért.
Néhányan gyertyát gyújtottunk két helyszínen, azok nevében is, akik a jelenlegi szabályok miatt ugyanabban az időben nem lehettek velünk.
A Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület udvarán álló emlékműnél Forgó Ferenc – az egyesület aktív tagja, tiszteletbeli előadója –, Sziva László – alapító tag –, Markhard László – a székház gondnoka –, továbbá Kiss Kálmán alelnök és Szaka Zsolt elnök gyújtott mécsest az áldozatok, az eltűntek és a már nem élő hazatértek emlékére.
A Boldog II. János Pál pápa téren álló második világháborús emlékműnél a Somogy Megyei Önkormányzat nevében Huszti Gábor, a Közgyűlés alelnöke gyújtott mécsest. A helyi civil szervezetek nevében azok elnökei emlékeztek meg. A Somogyi Napfény Nyugdíjas Egyesületet Kozári Zoltánné, a Marcali Szépasszonyok és a Fiúk Hagyományőrző Egyesületet Pomozi Lászlóné, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége Marcali Csoportját Kiss Kálmán, a MKH Ipartestületet Szaka Zsolt képviselte.
A II. világháború egyik legnagyobb magyar katasztrófája volt a 2. magyar hadsereg pusztulása a Don-kanyarban. 1943 januárjában a szovjet hadsereg általános támadást indított. Ennek esett áldozatául a Voronyezs térségében harcoló 2. magyar hadsereg. Az elesettek és fogságba esettek pontos számát megállapítani nem lehet, de legalább 40 ezren vesztették életüket, 70 ezer katona került fogságba, akik közül szintén tízezrek pusztultak el.
Somogy megyéből megközelítőleg 15 ezren vettek részt a doni ütközetben, a veszteség hat-hétezer főre tehető a sebesültekkel együtt.
A rendszerváltás előtt nemigen lehetett megemlékezni a katonákról, akik mint a németekkel szövetséges haderő tagjai a Szovjetunió ellen harcoltak. Tragikus sorsuk, „feláldozásuk története” a magyar történelem egyik legszomorúbb fejezete.
Hajtsunk fejet a holtak és a még élő kevesek tiszteletére!
Írta: Szaka Zsolt
Fényképek: Bakonyi Anett, Kiss Kálmán