Marcali és Környéke Hagyományörző Ipartestület

2026. október 6-án, kedden 18 órakor az Aradi Vértanúk Emléknapja alkalmából megemlékezést tartottak a Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület székházában.

A megjelenteket Szaka Zsolt, egyesületi elnök köszöntötte, majd Himnusz eléneklése után röviden ismertette a gyásznap fontosságát, és üzenetét. Beszédében kiemelte, hogy: „Október 6-a a magyar nemzet egyik legmélyebb gyásznapja. 1849-ben ezen a napon végezték ki Aradon a magyar szabadságharc tizenhárom bátor vezetőjét, és Pesten gróf Batthyány Lajost, az első felelős magyar miniszterelnököt.

Ezek az emberek nem a saját boldogságukért harcoltak. Katonák voltak, akik hűtlennek bizonyultak a császárhoz, de hűségesek maradtak a hazához. Különböző nemzetiségűek, különböző sorsúak és világnézetűek voltak – volt köztük magyar, német, osztrák, szerb és örmény –, mégis egységbe kovácsolta őket a szabadság eszméje és a magyar nép iránti szeretet. Tudták, hogy a vereség után mi vár rájuk, mégsem alkudoztak, nem árulták el az esküjüket. Emelt fővel, méltósággal léptek a halál elé.

Az aradi vértanúk áldozata nem volt hiábavaló. Megmutatták nekünk, hogy a haza szeretete, az emberség és a bátorság olyan értékek, amelyekért érdemes élni, és ha kell, mindent föladni.

Ma nemcsak a halálukra emlékezünk, hanem arra a megmásíthatatlan igazságra is, amit magatartásukkal hagytak ránk: a szabadság nem ingyen van, és a becsületet semmilyen hatalom nem veheti el tőlünk.

Kegyelettel és tisztelettel hajtunk fejet az aradi tizenhármak és minden 1848–49-es mártír emléke előtt.

Emléküket örökre megőrizzük”

Szaka Zsolt elnök ezután egy rövidfilmet vetített le, melyben a kivégzett főtisztek és tábornokok főbb életrajzi, katonai adatai, illetőleg az elhangzott utolsó szavaik is bemutatásra kerültek.

A program ezután a székház udvarán, az emlékműnél folytatódott, ahol a megjelentek mécseseket gyújtottak és együtt fejet hajtottak az áldozatok emléke előtt.

A rendezvényen Huszti Gábor, a Somogy Megyei Közgyűlés tagja; Miszi Zsuzsanna és Csáki Alpár önkormányzati képviselők; valamint Huszár Géza ny. őrnagy, a Honvéd Nyugállományúak Klubjának elnöke; Pomozi Istvánné, a Marcali Szépasszonyok és a Fiúk Hagyományőrző Egyesület (MASZÉP) elnöke; Szaka Zsolt a MKH Ipartestület elnöke; továbbá Horváth Zsolt László, a KÉSZ Marcali Csoport titkára és Kiss Kálmán, a KÉSZ helyi elnöke is lerótta kegyeletét a hősök és áldozatok előtt.

A megemlékezést a MKH Ipartestület, és a KÉSZ Marcali Csoportja közösen szervezte a Nemzeti Együttműködési Alap és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával.

Írta: MKH Ipartestület/Szaka Zsolt

Fotók: Kiss Kálmán

2026. szeptember 27-én, vasárnap 17.30 órakor a Gyümölcsoltó Boldogasszony Plébániatemplom északi oldalfalán lévő nemzetőrök emléktáblájánál, a Marcali-boronkai ütközet évfordulója alkalmából, az idén is megemlékezést tartottak és mécseseket gyújtottak a hősök emlékére.

Ünnepi beszédet Kiss Kálmán történész mondott, aki beszélt a nemzetőrség megalakulásáról, a marcali vonatkozásokról, a környékbeli csatákról és eredményeikről, valamint Noszlopy Gáspár szerepéről, illetve a „gerilla-hadviselés” jelentőségéről.

Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc kibontakozása után, 1848. szeptember 11-én Jellasics horvát bán, több mint 51 ezer fős seregével, három hadoszlopban megindult Magyarország ellen. A szemben álló magyar erők, a mintegy 6000 fős sorgyalogság mellett, kb. 20.000 fős nemzetőrt számláltak, akik Vas, Zala, Somogy, Tolna és Baranya vármegyékből vonultak be. Mivel nyílt-színi nagy összecsapásra nem vállalkozhattak, ezért fokozatosan visszavonultak. A horvát főerők Nagykanizsa elfoglalása után Marcalin keresztül vonultak a fő összecsapás helyszíne, Pákozd felé. Az utánpótlás szállítás is folyamatos volt ezekben a napokban. 1848. szeptember 26-án az esti órákban Noszlopy Gáspár szolgabíró éppen megszemlélte a Marcali-Boronka határában gyakorlatozó, mintegy 660 fős nemzetőr alakulatot, amikor gyalog és szekerekkel érkező kb. két századnyi 200 fős horvát utánpótlás bukkant fel. Az erős puskatűz ellenére a marcali nemzetőrök elszánt támadást intéztek és a rövid összecsapásban hamar felülkerekedtek az ellenség felett. Az ütközetben a horvátok 4 halottat, 14 sebesültet vesztettek, 118-an pedig fogságba estek. A zsákmány: 238 ép, 7 agyonlőtt és 4 sebesült ló, valamint 95 szekér volt. A következő napokban még további 18 horvát katonát vertek agyon a környező falvak népei, miközben 90-et pedig elfogtak.

A Noszlopy vezette nemzetőrök így összesen: 244 fős veszteséget okoztak Jellasicsnak, amiért ő később meg is üzente neki, hogy „felakasztatja a neki okozott hátrányok miatt”. A felkelt somogyiaknak köszönhetően Jellasics vesztesége összességében több mint 1.000 fő halottra és 2.000 hadifogolyra tehető, nem beszélve az értékes utánpótlásról (fegyverek, élelmiszer stb.), melyek minden bizonnyal nagyban hozzájárultak a győztes pákozdi csatához, illetve a horvát erők demoralizálásához.

Az előadás végén Lángi Béla helytörténeti kutató még személyes gondolatokkal egészítette ki és köszönte meg az elhangzottakat. Az ő egyik felmenője Lange (Lángi) Jakab marcali mesterember volt, aki német származása ellenére a magyar szabadságért küzdött, sőt katona fotója is fennmaradt a családi archívumban. A település tekintetében ez az egyetlen ismert kópia amely fennmaradt az utókor számára.

A megemlékezésen mécsest gyújtottak és fejet hajtottak: dr. Pozsonyi Márk és Csáki Alpár önkormányzati képviselők; Huszár Géza nyugállományú őrnagy, a Honvéd Nyugállományúak Klubjának elnöke; Ladencsics János Zoltán, a helyi polgárőrség képviseletében; Lángi Béla helytörténeti kutató; Szaka Zsolt, a Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület elnöke; valamint Horváth Zsolt László, a KÉSZ Marcali Csoportjának titkára; és Kiss Kálmán, a KÉSZ helyi elnöke.

A megemlékezést az Ipartestület és a Marcali KÉSZ együtt szervezte, amely a Miniszterelnökség, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és a Nemzeti Együttműködési Alap (NEA) támogatásával valósult meg.

Írta és fotók: MKH Ipartestület/KÉSZ Marcali Csoport/Kiss Kálmán

2026. augusztus 31-én, hétfőn 18 órától Forgó Ferenc egyesületi tag vetített-képes előadást tartott „Mohács 500” címmel a tragikus csata fél évezredes évfordulója alkalmából a Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület székházában.

A megjelenteket Kiss Kálmán, az egyesület alelnöke köszöntötte, majd rövid bevezetőjét követően Forgó Ferenc elevenítette fel az 1526. augusztus 29-ki sorsdöntő ütközet eseményeit, melyek következtében összeomlott a középkori magyar állam, az ország népének pedig egyszerre kellett elviselnie a két király versengésének és az oszmán hódításnak a nehézségeit. Az előadó felelevenítette az előzmények között a nemzetközi helyzetet, az európai politikai folyamatokat, az oszmán terjeszkedést, és a Jagelló-kor belpolitikai helyzetét Magyarországon. Ezután beszélt a török és magyar előkészületekről, II. Lajos magyar királyról, illetve I. Szulejmán szultánról, az 1521-1526-os magyar-török háborúról – köztük Nándorfehérvár elestéről – és azok következményeiről. Végül pedig a szemben álló felek erőviszonyairól, a mohácsi csata lefolyásáról és a végkifejletről, valamint máig ható következményeiről.

A rendezvényt Szaka Zsolt, ipartestületi elnök; Huszár Géza nyugállományú őrnagy, a Honvéd Nyugállományúak Klubjának elnöke; valamint Horváth Zsolt László, a KÉSZ Marcali Csoportjának titkára is megtisztelte jelenlétével.

A jubileumi megemlékezést a MKH Ipartestület szervezte, amely a Miniszterelnökség, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és a Nemzeti Együttműködési Alap (NEA) támogatásával valósult meg.

Írta és fotók: MKH Ipartestület/Kiss Kálmán

2026. augusztus 19-én, szerdán 18 órától – nemzeti ünnepünk alkalmából –, megemlékezést tartottak a Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület székházában.

A Himnusz eléneklése után Szaka Zsolt egyesületi elnök köszöntötte a megjelenteket, és az emlékezés fontosságát hangsúlyozta, valamint ismertette a programot. Majd Tóth Eszter Ágnes egyetemi hallgató elmondta Tűz Tamás: Szent István király című versét.

Ünnepi beszédet Csáki Alpár önkormányzati képviselő mondott, aki kiemelte: „Fejet kell hajtanunk a múltunk előtt, hogy tisztelettel emlékezzünk azokra, akik előttünk jártak és erőt merítsünk abból az örökségből, melyet több mint ezer esztendeje őrzünk.” Továbbá hangsúlyozta, hogy: „Szent István felismerte, hogy egy nemzet csak akkor maradhat meg, ha vannak gyökerei, ha van hite, ha vannak értékei, ha van mire építenie, amikor körülötte minden bizonytalanná válik. És mi, magyarok azóta is ebből az örökségből merítünk erőt.” Csáki Alpár végül a következő gondolattal zárta szónoklatát: „Kötelez bennünket Szent István öröksége, kötelez bennünket őseink kitartása és kötelez bennünket gyermekeink jövője. Ezért ma, ezen az ünnepen emeljük fel fejünket, nézzünk büszkén múltunkra, nézzünk bizalommal egymásra és nézzünk reménnyel a jövő felé, mert amíg él bennünk a hit, amíg őrizzük értékeinket, amíg van bennünk szeretet a hazánk iránt, addig van tovább!”

A műsorban hazafias gitáros énekekkel Szabó Andrea és Ságvári Róbert működött közre. A megemlékezést a Szózat, majd a Székely Himnusz eléneklése zárta.

A rendezvényt Huszti Gábor, a Somogy Vármegyei Közgyűlés tagja; Huszár Géza nyugállományú őrnagy, a Honvéd Nyugállományúak Klubjának elnöke; H. Rádics Márta, a Marcali Múzeum Alapítvány elnöke, valamint Kiss Kálmán, a KÉSZ Marcali Csoportjának elnöke, és Horváth Zsolt László KÉSZ-titkár is megtisztelte jelenlétével.

A szervezők külön köszönetüket fejezik ki Kuti Tamásnak, a hangosítás biztosításáért.

A megemlékezést az Ipartestület és a Marcali KÉSZ együtt szervezte, amely a Miniszterelnökség, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és a Nemzeti Együttműködési Alap (NEA) támogatásával valósult meg.

Írta és fotók: MKH Ipartestület/Kiss Kálmán

2026. június 29-én, hétfőn 18 órától Forgó Ferenc, a hadtörténelmi előadás-sorozat egy újabb részeként, vetített-képes előadást tartott a 85 évvel ezelőtt lezajlott magyar hadba lépésről és a gyorshadtest ukrajnai hadműveleteiről a Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület székházában.

A hallgatóságot Kiss Kálmán, a MKH Ipartestület alelnöke köszöntötte, majd rövid bevezetőjét követően Forgó Ferenc vette át a szót. Az előadó felelevenítette a történelmi és politikai előzményeket a Német Birodalom megalakulásán át, az első világháborún keresztül a második világháborúig bezárólag. Forgó Ferenc időnként párhuzamot vont egészen a bibliai időkig visszanyúlva, Nabukodonozor (II. Nabú-kudurri-uszur) újbabilóni uralkodó és a világ mai történései között.

A Barbarossa terv kidolgozásakor a németek még nem számoltak a magyar haderővel, ám a máig tisztázatlan 1941. június 26-ki kassai bombázás már elég indokot szolgáltatott arra, hogy Magyarország bekapcsolódjon a szovjetek elleni támadásba, ami pár nappal korábban, június 22-én indult meg nagy erőkkel. Bárdossy László miniszterelnök ezért, június 27-én gyorsan be is jelentette a hadiállapot beálltát Magyarország és a Szovjetunió között.

Forgó Ferenc ezt követően röviden beszélt a gyorshadtest megalakulásáról, szervezeti felépítéséről és addigi katonai tevékenységéről. Az 1940 tavaszán létrehozott, hazai viszonylatban gyorsan mozgó seregtest alárendeltségébe kezdetben az 1. és 2. lovasdandár, illetve az 1. és 2. gépkocsizó dandár tartozott. Majd ezek részt vettek az erdélyi bevonulásban, és a délvidéki hadműveletekben. 1941 nyarán már az 1. lovasdandár, az 1. és 2. gépkocsizó dandár, illetve hadtest közvetlen alakulatok tartoztak az alárendeltségébe. Parancsnoka Miklós Béla vezérőrnagy volt, aki az ütemterveknek megfelelően, igen eredményesen vezette csapatait.

Majd ezután az ún. Kárpát-csoport bemutatása következett, melyet a szovjetek elleni hadba lépést követően mozgósítottak, lényegében a VIII. hadtest törzséből és közvetlen alakulataiból: a gyorshadtestből, a 8. határvadászdandárból, valamint az 1. hegyidandárból. Az 1941. június 30-án alakított hadműveleti csoport parancsnoka Szombathelyi Ferenc altábornagy volt. Elsődleges feladata a szovjet csapatok üldözése volt a Dnyeszter folyóig, ahol a hidak birtokbavétele, valamint a tőlük északra elhelyezkedő 17. német hadsereg és a déli 4. román és 11. német hadseregek oldalának fedezése volt. A magyar csapatok 1941. június 28-án lépték át a határt. Július 7-én már átkeltek a Dnyeszteren, majd a gyorshadtest két nappal később kivált a Kárpát-csoportból és a német Dél Hadseregcsoport alárendeltségében küzdött tovább november 6-ig. Végül ezt követően vonták ki az arcvonalból. Viszont a Kárpát-csoport parancsnokság, a 8. határvadász dandár és az 1. hegyi dandár a megszerzett területen maradt megszálló feladatok ellátására. Az összesen mintegy 90 ezer főből álló haderő minőségben ugyan elmaradt a hasonló német alakulatoktól, de magyar viszonylatban korszerűnek számított.

Összességében a hadműveletek négy hónapja alatt a gyorshadtest mintegy 2.200 km mélyen nyomult be a Szovjetunió déli területére. A harcok során 3.730 főnyi veszteséget (hősi halott, eltűnt, sebesült) szenvedett és további 830 főt pedig súlyos betegen szállítottak haza. A harccselekmények során, de legfőképpen a mostoha út – és időjárási viszonyok közepette végrehajtott gyorsított menetek alatt – jelentős anyagi veszteségek érték. Az Ansaldo típusú kis harckocsijai 100 %-ban, míg könnyű harckocsijai 80 %-ban semmisültek meg. Elvesztett 30 db repülőgépet, 28 db különféle tüzérségi löveget és összesen 1.200 db páncélozott és egyéb gépjárművet.

Ennek ellenére az összegzett német és magyar vélemények szerint a gyorshadtest kiválóan helytállt a harcok alatt. Felszereltségéhez mérten erőn felül és példásan teljesített, veszteségeinek nagy része is a gyengébb színvonalú technikai ellátottságából adódott.

Az előadás végén több kérdés is elhangzott, majd kötetlen beszélgetéssel zárult a program, melyet a Nemzeti Együttműködési Alap (NEA) támogatott. A szervezők, a nagy kánikulára való tekintettel, kellő mennyiségű ásványvizet is biztosítottak minden résztvevőnek.

Forgó Ferenc következő előadása az 1526-os mohácsi csata 500. évfordulója alkalmából lesz megtartva az Iparosházban, még a nyár végén, vagy kora ősszel. A pontos időpont még szervezés alatt áll.

Írta: Kiss Kálmán

Fotók: Szaka Zsolt, Kiss Kálmán