2021. október 22-én, pénteken 19 órától könyvbemutatóval egybekötött megemlékezést tartottak az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából az egyházközség közösségi házában (X-ház, Dózsa Gy. u. 3.). A megjelenteket Kiss Kálmán, a KÉSZ helyi elnöke köszöntötte, majd a Himnusz eléneklése után a Fény Gyermekei Katolikus Zenekar egy hazafias énekkel kezdte az ünnepi műsort. Ezután Juhász Sándor tolmácsolásában elhangzott Tamási Lajos: Piros a vér a pesti utcán című verse. Majd Huszti Gábor, a Somogy Megyei Közgyűlés alelnöke mondott beszédet. Kihangsúlyozta, hogy emlékezni és emlékeztetni kell ’56 hőseire, áldozataira, de kiemelte, az akkori elnyomó hatalom milyen módszerekkel és kegyetlenséggel lépett fel a megtorlások idején, nem beszélve az 1950-es évek beszolgáltatási rendszeréről.
A rendezvény ezután Jáki Zoltán: Összetartozunk című kötetének bemutatójával folytatódott, melyet az Ipartestület pályázati forrásból jelentetett meg. A kötetről és a Szerzőről elsőként Kiss Kálmán főszerkesztő beszélt a hallgatóságnak. Majd Jáki Zoltán a könyv tartalmáról szólt az egybegyűlteknek. Elmondta, hogy ez a kiadvány immár a negyedik a sorban, melyet személyes tapasztalatai alapján írt és a következő gondolatokkal vezetett be: „Amióta egyenruhát öltöttem a honvédségnél, olyan összetartozó bajtársiasságot tapasztaltam a rendőrség részéről, amit elhallgatni bűn lett volna. A történetek, amelyek a távoli múltból feltörték belőlem, ma is mélyen élnek bennem. Szolgálati szabályzataink előírtak dolgokat, együttműködést, mint társfegyveres testületek közötti összetartozást, de az túl hivatalos volt. Amikről írtam, azok őszinte, emberi tetteket mutatnak be, amelyek szívből jöttek. Leírtam egy-kettőt, hogy az olvasók lássák, ami a szabályzatokban nincs leírva, az az igazi. Tudom, sok tiszttársam írhatott volna ilyen történeteket, mint én. Azért is írtam le őket, mert tudom nem csak velem történtek meg a történetek. Köszönet érte a rendőreinknek. Ez a szó, hogy összetartozunk, továbbgondolásra késztetett. Arra, hogy összetartozunk ezen a magyar földön és határainkon túl is. Akiknek Trianon gyásza – győzelem is! Összetartozásunk győzelme. Akiknek szíve máshogy dobban, ha magyar zászlót lát lengeni bárhol a világon. Összetart bennünket őseink vére, verejtéke, az a sok-sok áldozat, lemondás, amit értünk tettek. Nemzeti imánkat, ha énekeljük. Tisztán, vagy hamisan, lágyan vagy úgy, hogy megszakadt a szívünk a boldogságtól – olyan erősen –, de együtt mondjuk – Isten áldd meg a magyart. A könyvborítón egy kereszt látható. Emlékeztetve arra, hogy mérhetetlen szeretetből halt meg értünk a Megváltó. Az örök élet reményét látjuk benne. A bilincs, nem a rendőrség kényszerítő eszközére utal, hanem az összetartozás erejére. A nemzeti színű zászló is üzen. Ez alatt a zászló alatt harcoltak őseink, hőseink. Vívtak és vesztettek a szabadságért harcokat. És a magyar zászló csak a miénk! Hős olimpikonjaink könnyein át, velük sírunk mi is, amikor a világ előtt felkúszik a magasba. Hiába a több ezer kilométer – együtt vagyunk.” Jáki Zoltán legújabb kötetét a bajtársi találkozókon elhangzott beszélgetések ihlették. Tartalmát tekintve leírja tapasztalatait, benyomásait például a helyszínelésekről, katonai ügyészségi emlékeiről, továbbá hétköznapi emberként pedig a könyvbemutatók élményit eleveníti fel. Munkájában jobbára csak különböző gondolatokat vet fel, egyértelmű választ azonban nem ad, mivel ezzel elgondolkodtatásra és önálló véleményalkotásra ösztönzi az olvasóit. A könyv tömör, de egyértelmű címe egy nagyon fontos társadalmi kérdésre, a magyarok összetartozására utal. A Szerző az összetartozásról meg van győződve, annak ellenére is, hogy külön utas a magyar múlt és a széthúzás is sajnos jellemző a kis közösségünkre. Ehhez különböző példákat is felhoz: elég csak 1956-ra gondolni, de a vörös iszap, árvizek és egyéb természeti katasztrófák is bizonyítják, hogy a nemzet – bizonyos esetekben, helyzetekben – képes együtt gondolkodni, tenni embertársaiért, a bajban lévőkért.
A könyvbemutatót végül Szaka Zsolt ipartestületi elnök gondolatai zárták, aki jó szívvel ajánlotta az érdeklődők figyelmébe az új kiadványt. Ezt követően ismét a Fény Gyermekei Zenekar adott elő egy újabb témához illő dalt, majd a Szerző kérés szerint dedikálta az új kötetét.
A rendezvény utolsó részében fáklyás felvonulást is tartottak. A menet az X-házból a Kátyó-patak hídján át a Széchenyi utcán keresztül egészen a Hősök teréig haladt, ahol egy rövid beszédet mondott Huszti Gábor, aki ismét csak az emlékezés fontosságára hívta fel a figyelmet, valamint emlékeztette a jelenlévőket a hősökre és áldozatokra, köztük a marcaliakra is. Majd Ságvári Róbert gitáron – meglepetésként, illetve ráadásként – előadott még egy hazafias éneket is. Ezt követően Huszti Gábor közgyűlési alelnök, Szaka Zsolt és Kiss Kálmán egyesületi elnökök koszorút helyeztek el az 1956-os emlékműnél, majd a résztvevők is mécseseket gyújtottak, és főhajtással tisztelegtek. A megemlékezés a Szózat eléneklésével zárult.
A tartalmas rendezvényt a Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület, valamint a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) Marcali Csoportja közösen szervezte. A programot Göntérné dr. Gyirán Szilvia, a Somogy Megyei Kormányhivatal Marcali Járási Hivatal hivatalvezetője is megtisztelte jelenlétével. Rajta kívül egykori katonatisztek, rendőrök és éneklődők is szép számmal eljöttek, akik Jáki Zoltán írásait, továbbá katonai tevékenységét, vagy éppen nyugdíjasként karitatív munkásságát már jól ismerik.
Írta: Kiss Kálmán
Fotók: Szaka Zsolt, Kiss
Kálmán
