Browsed by
Month: 2022 január

Marcaliban idén is gyertyát gyújtottak a Holokauszt Áldozatainak Emléknapján

Marcaliban idén is gyertyát gyújtottak a Holokauszt Áldozatainak Emléknapján

2022. január 27-én, csütörtökön 17 órakor a Széchenyi utcai emléktábláknál a Holokauszt Áldozatainak Nemzetközi Emléknapján mécsesek gyújtásával és néma főhajtással tisztelegtek a második világháború során a településről elhurcolt zsidóság tragédiája előtt.

A megemlékezést az idén is csak néhány helybeli civil egyesület szervezte. Sajnos – a koronavírus-járvány miatt – továbbra sem lehet nagyobb volumenű megemlékezéseket, programokat tartani. Éppen ezért csak páran gyűltek össze a 2012-ben készített tábláknál, melyeket a szomszédos – közben lebontásra került – lakóházakban élt zsidó családok emlékére állítottak.

A marcali áldozatok előtt Huszti Gábor, a Somogy Megyei Közgyűlés alelnöke; Pomozi Istvánné, a Marcali Szépasszonyok és Fiúk Hagyományőrző Egyesület; Kiss Kálmán, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) Marcali Csoportja; valamint Szaka Zsolt, a Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület elnökei hajtottak fejet.

Az egykori Marcaliból több mint 250 személyt hurcoltak el először a tabi és barcsi gettókba, majd pedig végzetük felé, Auschwitzba, Dachauba és Mauthausenbe… A koncentrációs táborokból a háború után csak pár tucat izraelita személy tért haza…

Írta és fotók: Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület

Emléktúra a doni áldozatok és hősök tiszteletére

Emléktúra a doni áldozatok és hősök tiszteletére

Január 15-én délután emléktúrát szervezett a Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület.

Közel harminc természetbarát gyűlt össze a Hősök terén. A négylábú túrázók sem maradtak otthon.

A Boldog II. János Pál pápa téren álló második világháborús emlékműnél mécsesek gyújtásával emlékeztek meg a résztvevők a doni áttörés 79. évfordulójához kapcsolódva a hősökről és áldozatokról.

A második világháború egyik legnagyobb magyar katasztrófájáról, a 2. magyar hadsereg pusztulásáról Forgó Ferenc tartott az emlékműnél egy rövid ismertetőt. Kitért az akkori körülményekre és veszteségek okaira. A Don-kanyarban 1943 januárjában elesettek és fogságba esettek pontos számát még napjainkban sem tudják a történészek pontosan megállapítani.

A szervezők mindenképpen szerettek volna még egy emlékhelyet felkeresni a túra során. A bizei emléktáblát eredetileg a bizei szőlőhegyen keresztül közelítették volna meg a túrázók, de a délutáni + 8-10 fok nagyon sáros utakat sejtetett.

Az időjárásnak köszönhetően egy rendhagyó és meglepő útvonalú túrát sikerült megvalósítani. Ragyogó napsütésben vágott neki a Marcali Természetjárók Baráti Köre a környék felfedezését is szolgáló, közel 10 kilométeres túrának.

A várost a Kaposvári utcáról letérve a gyótai földúton keresztül hagytuk el, majd a többség meglepetésére az elkerülő úton átkelve a vasúti síneken folytattuk az utat egészen az egykori „Bize” vasúti megállóhelyig. A szép tájban ellenére is néha monotonnak tűnt a gyaloglás. A résztvevőknek eszébe jutott, ugyanez milyen lehetett -40 fokban, a Don-kanyar felé…

A megállóhelyre már csak egy kopott tábla emlékeztet… Az egykori bakterház „nyomtalanul” eltűnt. H. Rádics Márta röviden ismertette a megálló történetét és egykori jelentőségét. Sokan nem tudták, hogy eredetileg Gyóta megállója volt és keskeny nyomközű, lóvontatású vasúton szállították ide a gyótai uradalmi erdőkből a fát. Nem csak az egykori gazdasági vasútnak nem maradtak nyomai, hanem az egykor jelentős forgalmat bonyolító földút is alig kivehetően, ösvénnyé szűkülve maradt csak fenn.

A síneket elhagyva Bize felé kanyarodtunk. Ebből az irányból látszik a legjobban, hogy az újratelepítés után magasabbra, gyakorlatilag egy dombtetőre költözött a falu. Az egykori „Pusztaszentegyház” emlékét a település és a vasút között, a szántóföld közepén egy bokros terület őrzi.

Az 1858-ban, neoklasszikus stílusú, Szent Vendel tiszteletére fölszentelt templom előtt áll az 1869-ben Radavics Józsf és Bizvor Örzse által állíttatott feszület, melynek hátulján találhatók a világháborúkban elesett bizeiek emléktáblái.

Az áldozatokról, a táblák történetéről, a templomról és a falu múltjáról H. Rádics Márta osztott meg sok érdekességet a résztvevőkkel a templomban. Köszönjük, hogy bentről is megnézhettük a környék egyik legszebb templomát!

Idegenvezetőnk egy meglepetéssel is szolgált: egy emléklapot a Don-kanyarból, reárősített virágokkal. A sok szenvedés, nélkülözés és a bizonytalanság ellenére a katonáknak ilyen és hasonló emlékek készítésére is volt lelki erejük!

A templomot elhagyva mécseseket gyújtottunk és fejet hajtottunk a feszület lábánál. Nemzeti színű szalaggal átkötött mécses is került mindegyik emlékhelyre.

Marcaliba a kerékpárúton sétált vissza a társaság a lemenő nap fényében már érezve, hogy valóban tél van.

Még mindig tudtunk újat mutatni Marcalihoz közel…

Tisztelet a hősöknek és az áldozatoknak!

Írta: Szaka Zsolt

Fotók: Kiss Kálmán

A doni áttörés áldozataira emlékeztek Marcaliban

A doni áttörés áldozataira emlékeztek Marcaliban

2022. január 12-én, szerdán 17 órakor a Boldog II. János Pál pápa téren álló második világháborús emlékműnél mécsesek gyújtásával emlékeztek néhányan a doni áttörés 79. évfordulóján a magyar és a somogyi, illetve a marcali hősökre, áldozatokra.

A helyi civil szervezetek által már hagyományosan megrendezésre kerülő előadás és a nyilvános megemlékezés az idén is – a koronavírus-járvány miatt – elmaradt településünkön.

A Római Katolikus Plébániahivatal előtti emlékműnél Móring József Attila országgyűlési képviselő osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel. Beszédében az emlékezés és emlékeztetés fontosságát hangsúlyozta, valamint Isten irgalmát kérte, hogy az elhunyt katonák örök nyugodalmat nyerjenek, és soha többé ne ismétlődjön meg ilyen szörnyű tragédia, ami a magyarságot sújtja.

Ezután a megjelentek, élükön Móring József Attila országgyűlési képviselővel mécseseket gyújtottak és helyeztek el az emlékműnél. Rajta kívül a Somogy Megyei Önkormányzat nevében Huszti Gábor, a Közgyűlés alelnöke, és Mohari Zsolt önkormányzati képviselő hajtottak fejet. A helyi civil szervezetek részéről pedig az elnökök: Pomozi Istvánné, a Marcali Szépasszonyok és a Fiúk Hagyományőrző Egyesületet, Szaka Zsolt, a Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület, továbbá Kiss Kálmán, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége Marcali Csoportja képviseletében tisztelegtek és helyezték el mécseseiket a résztvevő tagtársaikkal együtt.

A második világháború egyik legnagyobb magyar katasztrófája a 2. magyar hadsereg pusztulása volt a Don-kanyarban. 1943 januárjában a szovjet hadsereg általános támadást indított a magyarok arcvonala ellen. Az elesettek és fogságba esettek pontos számát még ma sem tudják a történészek pontosan megállapítani. A becslések szerint 40 ezren vesztették életüket, 70 ezer katona pedig fogságba került, akik közül később további tízezrek pusztultak el az embertelen körülmények következtében. Somogy megyéből megközelítőleg 15 ezren vettek részt a doni ütközetben. A veszteségük hat-hétezer főre tehető a sebesültekkel együtt.

Tisztelet a hősöknek és az áldozatoknak!

Írta és fotók: Kiss Kálmán

Somogyország Kincse lett az Ipartestület székháza és a benne folyó kulturális tevékenység

Somogyország Kincse lett az Ipartestület székháza és a benne folyó kulturális tevékenység

(A díjat a vírushelyzetre való tekintettel a későbbre halasztott Megyenapon vehetjük át.)

Köszönjük az előterjesztést a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) Marcali Csoportja elnökének, Kiss Kálmánnak, továbbá a támogatást a Somogy Megyei Közgyűlésnek és a Somogy Megyei Értéktár Bizottságnak!

Külön köszönjük Huszti Gábor alelnök úr támogatását!

Az egyesület korábban már elnyerte a megtisztelő „Somogy Polgáraiért” díjat és Marcali Város Alkotói Díját.

A Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület és székház rövid története

Az 1872-es ipartörvény hatására született meg a hazánkban a modern ipar. Az 1884. XVII. tc. intézkedett az ipartestületek felállításáról és működéséről. 1885-ben Marcaliban is megalakult az ipartestület (Marcali és Vidéke Általános Ipartestület).

Az egyesület a két világháború között élte fénykorát, hiszen 1926-ban önerőből épült meg a Kossuth Lajos utcai székház, amely egyben az Iparos Otthonnak is helyet adott. Ebben egy 800 kötetes szakkönyvtár állt rendelkezésre, ezen kívül különféle továbbképzésekkel is segítették a korabeli marcali iparosokat.

A rendszerváltozás után át kellett értékelni a Marcali és Környéke Ipartestület létjogosultságát, a továbbéléséhez új utakat kellett keresni. Az egylet végül 2001-ben szerveződött újjá.

Az akkori alapító tagok elhatározták, hogy az elődeik által örökül hagyott székházat és az iparos hagyományokat nem engedik elveszni. Ezért tevékenységi körünk kibővült a hagyományőrzéssel s egyben megújult névvel kezdte el működését a Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület.

Elsőként – pályázati úton – az Állami Vagyonkezelőtől visszaigényelték az igen leromlott állapotú székházat. Majd az épületet részlegesen felújították és a környezetét is ízlésesen kialakították. Azóta a szerény lehetőségekhez mérten mindig megújul valami, így például az elmúlt években több ütemben megvalósult a tető szigetelése és rekonstrukciója.

2002-ben önerőből, az iparosok önzetlen összefogásával elkészült a Trianon emlékmű az udvaron (amely sokáig az egész környék egyetlen ilyen emlékhelye volt). A nagyterem rendbehozatala után sikerült valódi tartalommal megtölteni a közösségi teret. A székház azóta különféle előadások, kiállítások, könyvbemutatók és különböző társas összejövetelek helyszíne, melyet más helyi civil szervezetek is igénybe tudnak venni. Az épületben helyet kapott az iparos tárgyi emlékekből berendezett „Raktár a múltból” című állandó kiállítás. A saját levéltárukban forrásanyagokat lehet megfelelő módon archiválni, rendszerezni és lehetőség van az elkülönített műhelymunkára is. Az épület üzemeltetéséről egy gondnok gondoskodik. Marcaliban és környékén az egyesület, az ikonikus székház, illetve az általa szervezett programok mára már a helyi kulturális élet vérkeringésének szerves részét képezik, és igen nagy népszerűségnek örvendnek. Ezen kívül jó kapcsolatokat ápolnak és együttműködnek különféle civil szervezetekkel és a különféle kulturális intézményekkel is.

Az egyesület célkitűzései, tevékenysége

Céljuk a történelmi és az iparos múlt, szellemiség, erkölcsiség, kultúra, a feledésre ítélt régi szakmák, mesterségek, eszközök, azaz a régi tudás megőrzése és átörökítése a következő nemzedékek számára. Ezeket a törekvéseket ösztönözte az ún. „Kultúrműhely” elindításával 2003-ban dr. Gál József (†) ny. múzeumigazgató, helytörténész.

A közreműködők és segítők a környezetükben fellelhető történelmi forrásanyagokat kutatják és tárják fel, majd a tőlük telhető legmagasabb színvonalon mutatják be a nagyközönségnek (könyvek, kiállítások, előadások formájában).

Napjainkban már egy önkéntes, jól működő szerkesztőcsapat áll rendelkezésre, akik között nemcsak helybeli elkötelezett iparosok, hanem vidéki tanárok és történészek is vannak.

Eddig 17 könyv jelent meg az egyesület közreműködésével. De jelenleg is dolgoznak újabb kötetek kiadásán. A könyvbemutatókra már nem csak szűkebb környezetükben, hanem távolabbi településeken is igényt tart az érdeklődő közönség. A kiadványaikat ma már az ország távolabbi pontjaiból is keresik.

Küldetésüknek és egyben fontos feladatuknak tartják a fiatal nemzedék bevonását a hagyományőrzésbe, kutatómunkába és kiadványszerkesztésbe. Tevékenységük elősegíti a fiatalság számára a hamisítatlan történelem megismerését is.

Megvalósult céljuk, hogy kiadványaik a környék oktatási és kulturális intézményeiben is hozzáférhetők legyenek, felhasználják azokat a múltunk és hagyományaink részletesebb megismertetése érdekében. Az eddig megjelent kötetek közül számos könyv forrásmű, amelyek a történelemoktatásban tanórai, vagy fakultatív keretek között is hasznosíthatók, felhasználhatók, illetve feldolgozhatók.

A különféle és jeles évfordulókhoz kapcsolódóan történelmi személyiségeket, eseményeket mutatnak be (pl. az első és második világháború, vagy a helytörténet témakörében) vetített-képes előadások keretein belül a két világégés szörnyű eseményeinek hiteles felidézésével, de természetesen a helyi vonatkozások kiemelésével is. Ezt a megkezdett programsorozatot a továbbiakban is szeretnék folytatni a szervezők.

Ezen kívül összefogják a történelmi és honismereti témakörök iránt érdeklődőket (iparos múlt, hadtörténet, helytörténet, tájértékek). Fontosnak tartják a magyarság múltjában gyökerező, s meghatározó szerepet betöltő szakmák és hagyományok megismertetését az érdeklődők számára.

2016-tól egy új hagyományt is teremtettek Marcaliban, ugyanis a környék rejtett értékeink megismerésének elősegítése érdekében rendszeresen szerveznek gyalogtúrákat, amelyek a közösségépítés egyik fontos alkotóelemei és örvendetes módon nemcsak fiatalokat vonzanak, hanem szinte minden korosztály képviselteti magát. Ezeknek a túráknak az elsődleges célja a közösségépítés mellett, a természeti és épített környezet kevésbé ismert látnivalóinak a megismertetése, bemutatása, továbbá a helyismereti, történelmi, hadtörténeti, építészeti és honismereti információk megosztása a résztvevőkkel. Napjainkban ezek a gyaloglások olyan népszerűségnek örvendnek, hogy már nemcsak Somogyból, de más megyékből, sőt Budapestről is érkeznek túrázók. Örömmel elmondható, hogy az egyesület által indított kezdeményezésnek ma már vannak követői is, így különféle baráti társaságok is szerveznek kisebb létszámú önálló túrákat, melyeket a koronavírus-járvány hozta kényszer alakított ki, mivel a nagy létszámú csoportos gyaloglásra sokáig nem volt lehetőség.

Az egyesület ez kívül magára vállalta a környék gyalogos turistaútjainak a fenntartását, és karbantartását is. Így az elmúlt években több túra is ezt a célt szolgálta. Mint vallják, ezzel is szeretnének hozzájárulni város turizmusának fejlődéséhez.

17 fok, napsütés – hagyományos újévi túra #marcali

17 fok, napsütés – hagyományos újévi túra #marcali

Ismét újévi kijózanító túrát szervezett a Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület, immár negyedik alkalommal.

Közel negyven elszánt természetbarát gyűlt össze a Noszlopy iskola előtt Újév délutánján. Ha a két kutyust is beleszámoljuk, akkor éppen 40.

Remek hangulatban, valóban a tiszta levegőn felfrissülve vágott neki a társaság a szőlőhegyi kirándulásnak. Nagy örömünkre több új csapattaggal bővült a Marcali Természetjárók Baráti Köre.

Hagyományos újévi túránkat eredetileg a szépen felújított Bájhóber-emlékhelyhez terveztük. Az előzetes bejárás beigazolta a félelmünket: sáros, szinte járhatatlan szakaszok vártak volna ránk. Majd, ha fagy…

Újra tervezés után meglepetés útvonalon haladt végig a természetbarát társaság. A fagy hiányának ellenére így a sarat is megúsztuk.

Az időjárás kegyes volt hozzánk, a tél közepéhez képest túlságosan is. A túra jelentős részén ragyogott a Nap és fokozatosan kerültek le a ruharétegek a résztvevőkről.

6 km gyaloglást terveztünk, a szőlőhegy frekventált, lakott (így jól járható utakkal ellátott) területein keresztül.

A várost a Vereckei utcán keresztül hagytuk el, majd a horhóból kiérve a Szent Orbán-kápolna felé kanyarodtunk. Kanyargós, lakóházakkal és gondozott pincékkel, birtokokkal övezett utunk átvezetett a galamboki úton. A Focska-kanyar érintésével a Borbarátok útján indultunk vissza a város felé.

Túrázó barátunk, Simon József felajánlotta, hogy a pincéjénél megpihenhetünk, így hát kis újra tervezéssel módosítottunk az eredeti útvonalterven. Sajnos kulcs nem volt nála.

A kert végében tudtunk csacsit simogatni és rácsodálkozhattunk „fentről” a marcali naplementére.

A Nektár utca elhagyása után a „Vaskereszt” után a város felé vettük az irányt.

Arra a kérdésre, hogy ki járt már ezeken a helyeken – nagy meglepetésünkre – csak néhányan válaszoltak igennel. (Egy-egy részt már bejártunk a korábbi túráinkon, de az útvonal szinte minden résztvevőnek kínált meglepetést.)

Még mindig tudtunk újat mutatni Marcalihoz közel…

Köszönet illeti a résztvevőket, hogy az ünnepek és a Szilveszter után a mi programunkat választották az otthoni pihenés helyett. Ez is pihenés volt, csak aktívan, jó társaságban…..

Békés, boldog és szeretetteljes újesztendőt kívánunk mindenkinek!

Írta: Szaka Zsolt

Fotók: Kiss Kálmán, Szaka Zsolt