Browsed by
Month: 2020 október

Megemlékezés és fáklyás felvonulás

Megemlékezés és fáklyás felvonulás

2020. október 22-én, csütörtökön, Nemzeti ünnepünk előestéjén, négy civil szervezet összefogásával megemlékezést tartottak az Iparosháznál.

A Marcali Szépasszonyok és a Fiúk Hagyományőrző Egyesület tagjai 17 órától meleg teával és pogácsákkal várták a vendégeket, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége Marcali Csoportja és a Plébánia jóvoltából a fáklyák és a zászlók kerültek a helyszínre. A Somogyi Napfény Nyugdíjas Egyesület tagjai a megalakulásuk óta az első rendezvényükön köszönthették egymást. A Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület biztosította a helyszínt és az infrastruktúrát.

17.30 órakor a Himnusszal kezdődött a program, majd Szaka Zsolt ipartestületi elnök köszöntője után Kozma Krisztián szívhez szóló előadásában hallgathatták meg a résztvevők Márai Sándor remekművét, a „Mennyből az angyal”-t. Ezt követően Huszti Gábor, a Somogy Megyei Közgyűlés alelnöke mondott ünnepi beszédet, melyben kitért az 56-os események előzményeire, és azok későbbi következményeire is. Soha többé nem fordulhat elő, hogy magyarok gyilkolnak magyarokat!

„A háborút követően békés hétköznapokról, építkezésről szólt az állami propaganda, közben pedig családok, barátságok mentek tönkre vélt vagy valós politikai megnyilvánulások okán. 1956 októberére nyilvánvalóvá vált, nem mehet ez így tovább. Magyarország összefogott a megszállók és az elnyomás ellen. A magyar nemzet ugyanis ezer év alatt megtanulta, hogy a szabadságról, a hazáról nem elég csak beszélni, azért harcolni kell a háborúban, és tenni kell a békés hétköznapokban is. Harcolni kell akkor, amikor földjét lánctalpak tapossák, akkor, amikor igaztalan elnyomás alatt kell élnie.” – kezdte ünnepi beszédét Huszti Gábor alelnök.

„Nem pártállás, nem hitbéli vagy világnézeti különbözőségek mentén álltak a barikádok egyik vagy másik oldalára: a választóvonal 1956-ban a hazájukat féltőn szerető magyar emberek és az idegen érdekeket feltétlenül kiszolgáló hatalmi elit között húzódott. A szabadságharcosok nemzetért való egysége és kiállása erősebb volt a fegyvereknél. Kiolthatták életüket, de a nemzetből a hitet soha többé nem tudták kioltani.”

Ezután kitért a marcali eseményekre is, az itt állomásozó katonai alakulatok szerepére. 1956. október 29-én Marcaliban is forradalmi tanács alakult, majd 31-én letartóztatták a községi párttitkárt és az elhárító tiszteket, akiket a helyi börtönbe zártak. Ugyanakkor Major őrnagyot helyőrség-parancsnoki posztjáról leváltották és helyére Varga őrnagyot, a műszaki zászlóalj parancsnokát állították, akit egyúttal beválasztottak a helyi forradalmi tanácsba is. Ugyancsak ő javasolja a marcali nemzetőrség létrehozását is. Az alakulat parancsnoka jóllehet fegyveres ellenállásra készült a szovjetek bevonulásakor, de fegyverhasználatra végül a túlerő miatt mégsem került sor.

„Csak a szabadságharc ért véget november 4-én, a kommunista ámokfutás nem. Többeket letartóztattak, majd deportáltak. Dr. Czipri Mátyás szülész-nőgyógyász főorvos pedig, aki a Marcali Járási Nemzeti Bizottság tagja volt és a település egyetlen vértanúja, később belehalt a kihallgatásakor elszenvedett verés következtében. Egy olyan kiváló orvoson torolta meg a hatalom a forradalmat, akinek a bűne mindössze az volt, hogy gyermekek százait segítette a világra, miközben síkra szállt az igazság, a szabadság mellett.” – folytatta Huszti Gábor a beszédét.

„Immár 64 éve október 23-a a szabadság ünnepe. Nem véletlen, hogy a kommunista diktatúra idején, évtizedeken keresztül tilos volt ünnepelni, és akik mégis az utcákra merészkedtek, hogy megemlékezzenek 1956 hőseiről, azoknak még a ’80-as évek végén is hatósági erőszak és gumibot jutott osztályrészül. A forradalom emléke ennek ellenére nem halványult, a magyarok szabadságvágyának köszönhetően 1989-ben a diktatúra megbukott. Mi, magyarok pedig ugyanaz a nemzet vagyunk ma is. Bennünk él az ’56-os magyar forradalmárok és a kart karba öltve, békésen tüntető egyetemisták elszántsága. Bennünk él Mindszenty József, Bibó István és a kockakőből barikádot emelő pesti srácok öröksége. Bennünk él az ávós sortüzekben mártírhalált halt honfitársaink – nők, férfiak, fiatalok és gyermekek – emléke, és bennünk él Nagy Imre utolsó rádióüzenetének minden hangja.

A véráldozatok mellett azonban emlékeznünk kell azokra is, akiket a kommunista rezsim meghurcolt, igaztalan vádakkal börtönbe juttatott. S emlékeznünk kell családtagjaikra is, akik megbélyegezve, a lehetőségektől elzárva élték életüket. Nem veszhet feledésbe a terror, s nem ismétlődhet meg mindaz a szörnyűség, ami hosszú éveken keresztül csak szomorúságot és nyomorúságot hozott a családoknak. Nekünk, ma élőknek az a felelősségünk, hogy mindent megtegyünk ennek érdekében most a békés hétköznapokban is. Hajtsunk fejet a hősök és áldozatok előtt!” – Ezekkel a gondolatokkal fejezte be ünnepi beszédét az alelnök.

A megemlékezés végül a civil szervezetek koszorúinak elhelyezésével folytatódott. Elsőként a Somogyi Napfény Nyugdíjas Egyesület nevében Kozári Zoltánné elnök és Sziva László; majd a Marcali Szépasszonyok és Fiúk Hagyományőrző Egyesülete részéről Pomozi Istvánné elnök és Kelemen Gáborné; ezután a helyi Fidesz szervezettől Huszti Gábor elnök és Prágerné Magyar Gabriella; végül a Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület képviseletében Szaka Zsolt elnök és Kiss Kálmán, a KÉSZ Marcali Csoportjának elnöke együtt koszorúztak. A jelenlévők ezután mécseseket gyújtottak az áldozatok emlékére.

A megemlékezést követően, a hősök tiszteletére fáklyákkal és zászlókkal indultak el a résztvevők a székháztól, s lassú menetben vonultak a Hősök terén álló „Vitorlabontás” című emlékműhöz. Szórádi Zsigmond szobrászművész alkotásánál, a fáklyák fényében mécseseket gyújtottak Marcali áldozataiért. Jóllehet a szörnyűségeknek városunkban mindössze egyetlen bizonyított halálos áldozata van: Dr. Czipri Mátyás főorvos személyében, de mártírnak számítanak azok is, akiket nyomorékká, vagy földönfutóvá tettek.

A rendezvény megvalósítását támogatta a Nemzeti Együttműködési Alap, Somogy Megye Önkormányzata, a Marcali Plébánia, Lj. Juszti, Huszti Gábor alelnök és Vékony Péter vállalkozó.

Írta: Szaka Zsolt és Kiss Kálmán

Fényképek: Kozma Krisztián és Kiss Kálmán

Aradi fogságom naplója – Megemlékezés az Iparosházban a nemzeti gyásznapon

Aradi fogságom naplója – Megemlékezés az Iparosházban a nemzeti gyásznapon

2020. október 6-án, kedden 18 órakor a Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület székházában – az aktuális járványügyi intézkedések betartásával – megemlékezést tartottak a nemzeti gyásznapon; s ezúttal Schweidel József (1796-1849) honvéd vezérőrnagy életének utolsó napjait ismerhették meg a jelenlévők, akit végül Aradon, a katona-társaival együtt kivégeztek.

A megjelenteket elsőként Szaka Zsolt, ipartestületi elnök köszöntötte, és röviden bemutatta Kozma Krisztián Kazinczy-díjas előadót, aki a tábornok „Aradi fogságom naplója” című alkotását olvasta fel. A hallgatóság e hiteles kordokumentumon keresztül megtapasztalhatta azt a Habsburg mentalitást, megaláztatást, melyet a mindvégig bizakodó Schweidelnek és társainak el kellett szenvedniük a rabság alatt. Végül aztán kegyetlen módon statuáltak példát, mely cselekedet a világot is alaposan meglepte. Az előadó olyan katartikus és méltóságteljes módon közvetítette ezeket a tragikus végnapokat, hogy minden jelenlévő átérezte és megtapasztalta a mártírok sorsát az aradi várbörtönben. A befejezést követően pár pillanatig nyomott csend uralkodott és a tetszést arató taps is csak lassan, halkan „tört ki” a hallgatóság soraiból…

A program ezután kint, az emlékműnél folytatódott. A Himnusz eléneklése után Huszti Gábor, a Somogy Megyei Közgyűlés alelnöke osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel a nemzeti gyásznap fontosságáról, és üzenetéről.

A rendezvény végén koszorút helyezett el Móring József Attila országgyűlési képviselő, Huszti Gábor a helyi Fidesz szervezet elnöke, Molnár Ágnes Anna, a KDNP Marcali elnöke és Savanyó Gizella, valamint Szaka Zsolt ipartestületi és Kiss Kálmán, a KÉSZ Marcali Csoportjának elnöke. Majd a résztvevők mécseseket gyújtottak a hősök és áldozatok emlékére, s egyben kegyeletüket is lerótták.

A megjelentek között volt Göntérné dr. Gyirán Szilvia, a Somogy Megyei Kormányhivatal Marcali Járási Hivatal vezetője, valamint Molnár Ágnes Anna, Prágerné Magyar Gabriella, és dr. Mészáros Géza önkormányzati képviselők, illetve több civil szervezet vezetője és tagjaik. A megemlékezést a Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület, valamint a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) Marcali Csoportja közösen szervezte.

Írta és fotók: Kiss Kálmán

Gyalogtúra a Zuhogóhoz

Gyalogtúra a Zuhogóhoz

Több mint ötven természetjáró vett részt a Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület által szervezett őszi gyalogtúrán. Igazi kirándulóidő, ragyogó napsütés várt ránk a Hősök terén. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy minden korosztály képviseltette magát – nemcsak a városból, hanem többek között Budapestről, Kéthelyről, Mesztegnyőről.

A kb. 10 kilométeres körtúra közben egy kicsit elidőztünk néhány évszázados tölgy árnyékában, a mocsaras részeken hallgattuk a békák kuruttyolását. Vadászlesekre másztunk fel, megfigyelhettük az őszi napfényben csillogó víztükrök élővilágát.

A gyótai földúton keresztül a Sári-csatorna hangulatos és érintetlen partján sétáltunk a mesterséges vízeséshez, Marcali egyik legszebb kirándulóhelyéhez.

A Sári-csatorna gyaloghídján átkelve H. Rádics Mártának köszönhetően megismerhették a túrázók a Zuhogó rövid történetét. A Sári-csatorna felső szakaszán 2 malom működött, amelyeket a Széchényiek építettek és üzemeltettek. 1901-ben kelt a marcali vízimalom engedélye. Fándli János gróf Széchényi Andor Páltól vette bérbe 8 éven át a Csobogónál (Zuhogó) lévőt. A malom mellett lakásuk, gazdasági épületük, veteményeskertjük is volt. Gazdálkodtak. A lakóház és a malom a II. világháború alatt felrobbant, nagy kárt szenvedett – újbóli üzemeltetésére már nem került sor.

A malom vélt maradványait néhány szétszóródott téglában alakot öltve megtaláltuk.

A piros sáv turistaúton – néha a tócsákat kerülgetve – indultunk vissza a városba.

A következő túrát a balatonkeresztúri és balatonberényi szőlőhegyre tervezzük.

Írta és fotók: Szaka Zsolt