Marcali és Környéke Hagyományörző Ipartestület

2025. március 21-én, pénteken este 18 órától Nagy Csaba hadikrónikás: „Világok háborúja. Marcali 1944. december” címmel tartotta a harmadik előadását a Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület székházában.

A megjelenteket Kiss Kálmán alelnök köszöntötte, majd Nagy Csaba folytatta a második világháború eseményeinek felidézését az egykori szemtanúk visszaemlékezései alapján. Ezúttal az 1944. december végi és az 1945. január-februári történések elevenedtek meg a hadikrónikás rendkívül színvonalas előadásmódja következtében. A hallgatóság megtudhatta, hogy milyen körülmények között éltek, illetve vészelték át a front hónapjait a szemben álló katonák, valamint a helyi civil lakosság. Bizén a szovjetek minden mozgásra felfigyeltek és azonnal tüzet nyitottak. Ezért nappal nem volt tanácsos kimenni a házakból; fűteni és főzni sem lehetett, mert nappal a füst, éjjel pedig a kéményből felröppenő szikrák árulták el a menedékekbe húzódók helyét; s nem számított, hogy katonák, vagy éppenséggel civilek tartózkodnak-e ott. A németek csak ködös időben engedélyezték a kályhákba való befűtést, a kenyér, pogácsa, vagy pedig a meleg ételfőzést. Éppen ezért többnyire csak hideg élelmet ettek az emberek. Ilyen körülmények között kellett az otthon maradt bizei lakosoknak az állataikat is ellátniuk, mivel azok akkor „vagyontárgynak” számítottak. Nagy Csaba beszélt még a szemben álló felek felszereléséről, a német hegyivadászok és a magyar csendőrök harci moráljáról az ún. Richárd-állásban. Mint kifejtette, a háború végén a katonák legnagyobb ellensége a lövészárokban való tétlenség és az italozás volt, s ezek gyakran meggondolatlan cselekedetekre sarkalltak egyeseket. Az egyik ilyen tragikomikus eset volt, amikor az egyik részeg csendőr elhatározta, hogy egyedül visszafoglalja Boronkát, ám a „megindított támadását” a szovjetek aknatüze gyorsan meghiúsította és emberünk is hamar kijózanodott, mivel akár az életébe is kerülhetett volna a vakmerő kaland.

A marcali hadikrónikás az előadás zárásaként kihangsúlyozta, hogy minden háború értelmetlen, mindig sok áldozattal jár, s habár a lerombolt házakat újjá lehet építeni, ám a halottakat nem lehet feltámasztani, ráadásul a szenvedéseket átélők is súlyos lelki traumákat szenvednek el, melyeket egy életen át hordoznak magukkal.

Az előadás végén ismét néhány kérdés, és hozzászólás is megfogalmazódott, melyre Nagy Csaba megfelelő válaszokat adott.

A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Csáki Alpár önkormányzati képviselő; H. Rádics Márta, a Marcali Múzeum Alapítvány elnöke; Horváth Zsolt László, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) Marcali Csoportjának titkára; valamint a házigazdák részéről: Szaka Zsolt, a MKH. Ipartestület elnöke.

Mivel igény mutatkozott a folytatásra, ezért a következő előadás várhatóan május elején lesz megtartva.

Írta: MKH Ipartestület/Kiss Kálmán

Fotók: Szaka Zsolt, Kiss Kálmán

2025. március 15-én, szombaton, nemzeti ünnepünk alkalmából, 18 órától megemlékezést tartottak a Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület székházában, a forradalom 177. évfordulóján.

A Himnusz eléneklése után Kiss Kálmán történész, az egyesület alelnöke 1848 tavaszától a pákozdi csatáig (1848. szeptember 29.) a nemzetőrség megszervezésétől katonai alkalmazásáig terjedő időszakot elevenítette fel. A jelenlévők részletesebb tájékoztatást kaptak a horvát haderő állapotáról, létszámáról, felvonulási útvonalairól, valamint a szemben álló sorkatonaság és a nemzetőrök létszámáról, vezetőiről. Jellasics horvát bán Marcaliban is megfordult, erről tanúskodik a mai Kaposvári utca végén elhelyezkedő terület, ami a „táborhely” elnevezést viseli. Szóba kerültek még a kisebb jelentőségű szőcsényi (1848. augusztus 24.) és a Marcali-boronkai győztes csaták (augusztus 26.) is, melyek az ún. gerilla-hadviselést művészi fokra emelő Noszlopy Gáspár szolgabíró, lovas nemzetőr parancsok nevéhez fűződnek. Ezek a helyi sikerek nagyban hozzájárultak ahhoz, a császári seregek ne kapjanak megfelelő utánpótlást, ami végül az első nagy, győztes, nyílt-színi ütközet, a pákozdi csatát (augusztus 29.) eredményezte.

A vetített-képes előadás rávilágított arra is, hogy Marcaliban sok iparos, és kézműves csatlakozott a nemzetőrséghez, közülük Lange (Lángi) Jakab (1803-1863) az egyetlen olyan ismert személy, akiről egyenruhás fényképfelvétel is fennmaradt. A jeles marcali család egyik leszármazottja, Lángi Béla ny. mérnök-tanár pár évvel ezelőtt – az ipartestület közreműködésével – jelentette meg kötetét az iparos felmenőiről. A MKH. Ipartestület ezzel a kis műsorral kívánt tisztelegni az egykori kézműves elődök előtt, akik – annak ellenére, hogy sokan közülük nem is magyar származásúak voltak, – mégis a forradalom mellé álltak, és példamutató módon a magyar hazáért fogtak fegyvert.

Az előadás végén, Szaka Zsolt elnök az emlékezés fontosságát hangsúlyozta, majd a Szózat eléneklése után az elnök és alelnök koszorút helyezett el az udvari emlékműnél; illetve a jelenlévőkkel együtt mécsesek gyújtásával, valamint főhajtással tisztelegtek a hősök előtt.

A rendezvényt megtisztelt jelenlétével Huszti Gábor, a Somogy Vármegyei Közgyűlés képviselője; Csáki Alpár önkormányzati képviselő; Huszár Géza nyugállományú őrnagy, a Honvéd Nyugállományúak Klubjának elnöke; valamint Horváth Zsolt László, a KÉSZ Marcali Csoportjának titkára is.

A megemlékezés a Miniszterelnökség, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és a Nemzeti Együttműködési Alap (NEA) támogatásával valósult meg.

Írta: MKH Ipartestület/Kiss Kálmán

Fotók: ifj. Pozsonyi Márk, Szaka Zsolt

2025. március 6-án csütörtökön, dr. Gál József (1935-2013) egykori múzeumigazgató-helytörténészre emlékeztek a Múzeum Alapítvány, a Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület, valamint a Marcali Múzeum közös szervezésében, aki 90 évvel ezelőtt, a Bács-Kiskun vármegyei Szankon született.

Először 16.30 órakor – a program részeként – a központi temető kálvária-sorában nyugvó tanár úr sírjánál H. Rádics Márta, a Múzeum Alapítvány kuratóriumának elnöke idézte fel a közismert történész életútját, marcali pályáját, érdemeit és elért eredményeit. Külön kiemelte, hogy az elhunyt minden helytörténeti kezdeményezést felkarolt és támogatott a városban, akár a múzeum, akár az alapítvány, vagy az ipartestület keretein belül, hiszen szívügye volt a múlt kutatása és megörökítése az utókor számára.

Ezt követően a szervezők, a családtagok és a tisztelők mécseseket gyújtottak és fejet hajtottak dr. Gál József emléke előtt. H. Rádics Márta elnök; Vidák Tünde, etnográfus, a múzeum igazgatója; és Szaka Zsolt, az ipartestület elnöke, továbbá a leszármazottak képviseletében Gál Tamás tanár és felsége Gálné Ács Gyöngyi, valamint Gál András történész is koszorút helyezett el a síron.

Majd 17.30-kor a Gyümölcsoltó Boldogasszony Plébániatemplomban Tomanek Ferenc Áron plébános ünnepi szentmisét celebrált a város díszpolgárának lelki üdvéért. Az istentiszteleten magyar és latin nyelvű énekekkel Pécsi László keszthelyi kántor működött közre.

A program zárásaként 18.30 órakor az iparosházban, pedig Kiss Kálmán, történész-alelnök „A Tanár Úr és az Ipartestület” című vetített-képes előadásán elevenítette fel az egyesület rövid történetét, valamint dr. Gál József munkásságát, aki elindította az ottani műhelymunkát és az ő iránymutatásai nyomán a könyvkiadási és kulturális tevékenységet is.

Ezután Máté Ferencné Bebics Zsuzsanna, az egykori tanítvány méltatta és idézte fel emlékeit a helytörténészről. Felolvasta dr. Gál József: Várostörténet diákoknak című kiadványának előszavát, melyet a szerző a fiataloknak írt annak idején, ami a helytörténet jelentőségét világítja meg.

Majd az előadás végén Szaka Zsolt ipartestületi elnök elmondta, hogy az egyesület dr. Gál József szellemisége nyomán kaphatott több helyi és megyei kitüntetést is. Emlékét pedig 2020 óta márvány tábla is őrzi a székházban.

Végezetül Gál András, történész, a Baranya Honismereti Egyesület elnöke, az unoka, a család részéről megköszönte – pár gondolattal – a méltó szervezést-megemlékezést, és elevenítette fel emlékeit, hogyan egyengette a nagyapja az ő történészi útját is.

A rendezvény végén az emléktáblánál többen – köztük Kőrösi András, a Marcali Berzsenyi Dániel Gimnázium igazgatója – mécsest is gyújtottak és a házigazdák szerény vendéglátása mellett anekdotákkal zárult a szépen sikerült megemlékezés.

Írta: MKH Ipartestület/Kiss Kálmán

Fotók: Szaka Zsolt, Kiss Kálmán