2021. június 4-én, pénteken a trianoni békediktátum aláírásának 101. évfordulójára emlékezett az egész ország, és a határon túli magyarság. A koronavírus-járvány harmadik hullámának lecsengését követően a kormányzat újból engedélyezte a megemlékezések megtartását. Így a korábbi évekhez hasonlóan, Marcaliban az idén is megszervezték a nemzeti összetartozás napján, a magyar történelem máig legnagyobb tragédiájának évfordulóján, egy méltó és igen látványos ünnepi műsort.
A program
részeként először a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) felhívására, az
aláírás időpontjában, 16 óra 30 perckor országszerte ismét megszólaltak a
harangok. Marcaliban a Gyümölcsoltó Boldogasszony plébániatemplom két harangja
hívta fel a figyelmet a szomorú évfordulóra.
Majd ezt követően 18 órától a Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület székházának udvarán – a város egyetlen Trianon-emlékművénél – verses-zenei megemlékezéssel, koszorúzással, gyertyagyújtással és huszár bemutatóval folytatódott az emlékműsor.
A nagy számban megjelentek között volt Huszti Gábor, a Somogy Megyei Közgyűlés alelnöke; Göntérné dr. Gyirán Szilvia, a Somogy Megyei Kormányhivatal Marcali Járási Hivatalának vezetője; dr. Horváth László, Molnár Ágnes, Prágerné Magyar Gabriella és Mohari Zsolt Önkormányzati Képviselők, továbbá több civil szervezet vezetője.
A Himnusz elhangzása után a jelenlévőket, a házigazda Szaka Zsolt ipartestületi elnök köszöntötte. Bevezetőjében felsorolt néhány ismert és kevésbé ismert számadatot az ország feldarabolásának statisztikájából. Elmondta, hogy a magyar emberek ezer évig jól megfértek egymás mellett a más nemzetiségekkel. Aztán jött a XX. század, és egy csapásra minden megváltozott. Ezután egy példával érzékeltette a békediktátum következményeit. Élt egy öreg magyar bácsi, aki bár sohasem mozdult ki a falujából, mégis ötször változott az állampolgársága. Ugyanis az Osztrák-Magyar Monarchiában született, majd fiatal korát Csehszlovákiában élte, ezután egy rövid ideig 1939-1945 között Magyarországon lakott, utána szovjet állampolgár lett, majd végül Ukrajnában töltötte öreg napjait – mindez pedig egy igazságtalan döntés és a határok egyoldalú kijelölése következtében történhetett meg.
Ezután Kozma
Krisztián, Kazinczy-díjas versmondó Juhász Gyula: Trianon című versét szavalta
el.
Majd ünnepi beszédet Huszti Gábor, a Somogy Megyei Közgyűlés alelnöke mondott és kifejtette a sokat hangoztatott „Magyar az, akinek fáj Trianon!” idézet lényegét, hogy: „Az I. világháborút lezáró ún. Versailles-Washingtoni békerendszer részeként íratták alá a magyar delegációval a békeszerződést, a kis-Trianonnak nevezett palotában. De számunkra ez nem békeszerződés, hanem békediktátum, ami által nemcsak az Osztrák–Magyar Monarchia tűnt el a térképről, hanem Magyarország elvesztette területe kétharmadát, a lakosság létszáma pedig, mintegy 10 millió fővel kevesebb lett. Erre az eseményre emlékezünk Trianon emléknapján. Arra az eseményre, amit Apponyi Albert gróf a magyar békedelegáció vezetője beszédében kijelentette, hogy lényeges módosítások nélkül ezek a feltételek elfogadhatatlanok. Sajnálatosan, amikor ezt Apponyi elmondta, akkor már megpecsételődött Magyarország sorsa. A területünk, a lakosaink elvesztése és minden társadalmi és gazdasági javak elvesztése, soha nem látott súlyos eseményeket hozott.
Nekünk, magyaroknak, ez nem csak egy hír, nem csak egy földrajzi,
vagy demográfiai adat, hanem maga a tragédia! Magyarokat elválasztanak
magyaroktól, családokat elválasztanak családoktól. Lehet ennél szörnyűbb
dolog?! Gondoljunk csak bele, mikor napjainkban a pandémia miatt egy rövid
időre nem találkozhattunk szeretteinkkel, milyen rossz és elviselhetetlen volt.
Akkor ellehet képzelni mit jelentett az elválasztás a megcsonkítás 101 évvel
ezelőtt.”
Magyarország történetének legnagyobb
tragédiája az ország kétharmados területvesztése. A mesterséges határok erőszakosan
választottak el családokat, barátokat, közösségeket egymástól, valamint izolált
a keresztény Európától. A diktátum ugyan elválasztotta az elcsatolt
nemzetrészeket, ám mégis mindannyian megmaradtak magyarnak. Az alelnök
gondolatmenetében rámutatott: „Nekik harcolni kellett nap, mint nap, hogy
megőrizhessék anyanyelvünket, történelmünket, dalainkat, hagyományainkat,
hitünket és a diktátummal cserepekre tört közös életünk megannyi darabját.
Nemzettársaink sokasága őrizte meg a gerincroppantó és szálfadöntő viharaiban,
zsarnokságaiban is magyar identitását. A rendőrségi zaklatások idején és
börtönökben, karrierjük és érvényesülésük árán, sokszor a szegénység tudatos
vállalásával mertek magyarnak lenni.
Ők Trianon igazi hősei. Egyszerű
parasztemberek és tanítók, papok és kántorok, művészek és újságírók, férfiak és
asszonyok a magyar társadalom minden rétegéből.
Ők mentették át a magyar életet:
továbbadták mindazt, amit örökségbe kaptunk és hozzátették a magukét.
Dokumentálták a falurombolásokat, mentették szellemi és anyagi javainkat.
Mindig azt, amit lehetett és mindig úgy, ahogy lehetett. Büszkék lehetünk
rájuk.”
Majd Huszti Gábor a következőkkel
folytatta: „101 éve etnikai és gazdasági csapást mértek hazánkra, melyet nem
sokkal később a múltat végképp eltörölni jelszóval próbált elfedni a diktatúra.
Évtizedekig tiltották Trianon okozta sebünk gyógyítását, úgy kellett tennünk
mintha semmi sem történt volna. Mióta szabadon lehet ezen a júniusi szomorú
napon emlékezni, azóta szerencsére több szó esik nemzeti traumánkról. Persze
változó, hogy ki milyen fontosnak tartja a gyógyító emlékezést. Vagy egyáltalán
akar-e emlékezni, átérzi-e a diktátum súlyát? A kommunista eltitkolás
politikáját felváltotta sokaknál a magyarság ellen elkövetett sokkal súlyosabb
bűn, a határainkon túl élők teljes elutasítása. Voltak olyanok, akik nem is oly
régen, a 2004. december 5-i népszavazáskor megtagadták határon túli
testvéreinket, a kettős állampolgárság ellen kampányoltak.”
A beszéd végét az alelnök a
következőkkel zárta: „Nem a terület nagysága tesz elsősorban naggyá egy
nemzetet, hanem a kultúrája, a szellemisége és az összetartozása. Ez az
összetartozás volt az, ami ezer éven keresztül segített nekünk mindig
fennmaradni, gyarapodni és előre jutni. Az összefogás, amiben Somogy mindig is
elöl járt. Ezért azt javaslom mindenkinek, hogy ne féljünk, ha ki kell állnunk
az igazunkért, ne hátráljunk meg, ha konfliktusokat kell vállalni az
igazunkért, mert lehet, hogy lesz néhány ember, aki haragosunk lesz, de a
lelkiismeretünkkel csak így tudunk elszámolni. Összetartozó nemzetként.”
Összefoglalásként
hozzátette még az emléknapról, hogy: „Ma a határainkon túlra kényszerített
honfitársainkért és értünk is szólnak a harangok. Azt üzenik, hogy a brutális
békediktátum ellenére élni akarunk, hogy magyarként akarunk élni, és dolgozni
fogunk, hogy megteremtsük nemzeti összetartozásunk minden feltételét, hiszen
valóban összetartozunk.
Ezért emlékezzünk és emlékeztessünk!” – fejezte be gondolatmenetét Huszti Gábor, aki beszédét a Himnusz örök érvényű soraival zárta: „Isten áldd meg a magyart!”
Az alelnök felszólalása
után Tóth Eszter Ágnes gimnazista, a Kazinczy szép magyar beszédverseny
felfedezettje tolmácsolásában Babits Mihály: Áldás a magyarra című verse is
elhangzott.
A program ezután koszorúzással, majd gyertyagyújtással folytatódott. Elsőként Szaka Zsolt, a Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület elnöke és Kiss Kálmán, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége Marcali Csoportjának elnöke; majd Pomozi Istvánné, a Marcali Szépasszonyok és a Fiúk Hagyományőrző Egyesület elnöke és Kozári Zoltánné, a Somogyi Napfény Nyugdíjas Egyesület elnöke; továbbá Huszti Gábor, a FIDESZ Marcali Csoportja elnöke és dr. Horváth László alelnök; végül Molnár Ágnes, a KDNP Marcali alapszervezete elnöke és Savanyó Gizella gazdasági vezető koszorúztak és hajtottak főt az emlékműnél.
Majd a Székely Himnusz eléneklése után gyertyákat gyújtottak a trianoni békediktátum 101. évfordulóján. A rendezvényt a Szózat zárta, melynek elhangzása után az I. Fonyódi Gyermekhuszár és Tüzérbandérium igen látványos tisztelgése következett. Elsőként az ifjú karabélyos-huszárok sortüzet, majd pedig a tüzérek ágyúval is lőttek a nemzeti összetartozás tiszteletére és Szent Borbála nevében.
A műsorban a Somogy Polgáraiért díjjal kitüntetett Fény Gyermekei Katolikus Ifjúsági Zenekar működött közre az alkalomhoz illő hazafias énekekkel. A rendezvényt Huszti Gáborné konferálta. A hangosításról LJ Juszti gondoskodott. A megemlékezést a Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület; a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) Marcali Csoportja; a Marcali Szépasszonyok és a Fiúk Hagyományőrző Egyesület; valamint a Somogyi Napfény Nyugdíjas Egyesület közösen szervezte. A rendezvény a Nemzeti Együttműködési Alap és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával valósult meg.
Írta:
Kiss Kálmán
Fotók:
Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület, Kiss Kálmán
