Browsed by
Szerző: Kiss Kálmán

ELMARAD: A Fáklyás felvonulás március 14-én

ELMARAD: A Fáklyás felvonulás március 14-én

Tisztelt Érdeklődők!

A szervezők nevében szeretnénk tájékoztatni az érdeklődőket, hogy a koronavírus lehetséges kockázatára tekintettel a korábban meghirdetett Fáklyás felvonulás elmarad.


Ezzel eleget teszünk az utóbbi napokban elterjedt általános irányelveknek és Marcal Város Képviselő-testületének a felhívásának, melyben kérik a tömegrendezvényeken való részvétel kerülését saját és mások egészségének a megóvása érdekében.

Megértésüket köszönjük!
 

Üdvözlettel:

Szaka Zsolt
elnök
MKH. Ipartestület

Kiss Kálmán
titkár
KÉSZ Marcali Csoport

Berki László filmvetítéssel egybekötött előadása az Iparos Házban

Berki László filmvetítéssel egybekötött előadása az Iparos Házban

Március 5-én 17 órakor egy új előadás-sorozat első lépéseként Berki László tartott egy saját készítésű filmsorozat vetítésével egybekötött telt házas előadást a Dél-Amerikában tett utazásairól.

Elmondása szerint gyerekkori álmát valósította meg azzal, hogy a számtalan rejtély kontinensére többször is eljutott.

Mindig vitte magával a magyar zászlót „Fenékpuszta” felirattal. Miért is? Mert egy igazi magyar, aki az óceánokon túl is büszke volt magyarságára. A feliratra egyszerű a magyarázat. A fenékpusztai „400 éves vámház” üzemeltetője volt húsz éven keresztül.

Rövidfilmjeiben bemutatta a kontinens általa bejárt országait, azoknak a kulturális hagyományait, élővilágát és a természeti értékeit. Megismerhettük Brazília, Argentína, Bolívia, Peru, Chile, Uruguay, Paraguay és a Húsvét-szigetek kultúráját.

Számtalan olyan rejtély van Dél-Amerikában, amelyekre a mostani tudásunk szerint nincs magyarázat. Például a Titicaca-tó Napkapuját a világban akkor élt emberek kőből faragott fejei díszítik. A Tiahuanaco kultúra Kr. előtt 1500-tól virágzott, 600 éven keresztül. Mégis ismerték az európai, ázsiai és afrikai emberek arcát? Ez csak egy érdekesség a sok közül.

Láthattunk a globális felmelegedésre fittyet hányó gleccsert és moréna tavakat. Betekintést nyerhettünk a Riói Karnevál kulisszatitkaiba. Megtudtuk, hogy a tangó több mint egy tánc.

Befejezésül előadónk a rejtélyes helyekről képeket és térképeket adott körbe és a filmekben látott érdekességeket további apró részletekkel egészítette ki.

Köszönjük szépen! Egy új HAGYOMÁNY indításaként nagyszerű élményben volt részünk.

Írta: Szaka Zsolt

Fotók: Kiss Kálmán

A kommunizmus áldozataira emlékeztek Marcaliban

A kommunizmus áldozataira emlékeztek Marcaliban

2020. február 24-én, hétfőn 17 órától Kiss Iván c. prépost, esperes-plébános engesztelő szentmisét mutatott be a kommunizmus áldozataiért a Marcali Gyümölcsoltó Boldogasszony plébániatemplomban. Prédikációjában a több mint 100 millió áldozatot követelő diktatúráról beszélt és felidézte emlékeit, melyet maga is átélt annak idején. Elmondta, hogy az Isten- és emberellenes önkényuralom mennyi embert nyomorított meg, s ez alól az egyház és papok sem voltak kivételek. Ezen kívül az emlékezés fontosságára hívta fel a jelenlévők figyelmét, végül együtt imádkozott a mártírokért és a diktatúra üldözöttjeiért.

Az istentiszteletet követően a megjelentek mécsesekkel átvonultak a Hősök terére, az ’56-os emlékműhöz, ahol Huszti Gábor, a Somogy Megyei Közgyűlés alelnöke mondott megemlékező beszédet. A felszólaló kijelentette, hogy: „A kommunizmust sokan sokféleképpen magyarázták egykor, s magyarázzák ma is. Maga az eszme nyugatról származik, ahogy a nemzetiszocializmus is. Emberek millióit behálózó ideáikat sokan elhitték, éltették úgy, hogy nem vettek vagy nem akartak tudomást venni azok lényegéről, a zsarnokságról. S bár mindkét eszme nyugati, a kommunizmus megvalósítása nem ott kezdődött meg, hanem keleten. A nyugat ölbe tett kézzel nézte, miként épül ki egy új világrend, miként épül ki a diktatúrák új formája, a népi demokráciának nevezett, besúgásra, feljelentésre alapozott vörös terror.”

Majd gondolatát a következőkkel folytatta: „A haladó nyugat a kommunista diktatúrák ideje alatt eltűrte a vasfüggönyt, eltűrte, hogy milliók haljanak meg, hogy igaztalan vádakkal börtönbe vagy GULÁG-ra jussanak azok, akik nem értettek egyet a lenini, sztálini úttal, a Rákosi és Kádár által hirdetett propagandával. Eltűrték, hogy megbélyegezve, a lehetőségektől elzárva éljék életüket családtagjaik.”

Végül az alelnök mondandóját a következőkkel zárta: „Ha valaki, a magyarok tudják, hogy mi az internacionalizmus ára. Hogy mi az életet, nemzetet megnyomorító elnyomás és a szabadság közötti különbség. Éltünk szabadságban és éltünk elnyomásban is, ám hol harccal, hol vér nélkül tettünk azért, hogy mi magunk mondhassuk meg, milyen úton szeretnénk járni, merre akarunk haladni. Mi magyarok tudjuk igazán, hogy nem veszhet feledésbe a terror, s nem ismétlődhet meg mindaz a szörnyűség, ami hosszú éveken keresztül csak szomorúságot és nyomorúságot hozott a családoknak. Adjunk tiszteletet és hálát a múltnak, hitet és reményt a jövőnek! Hajtsunk fejet mindazok előtt, akik a diktatúra áldozatai voltak!”

A jelenlévők végül az emlékműnél a mécsesek elhelyezésével, főhajtással tisztelegtek, valamint lerótták kegyeletüket a mártírok emléke előtt.

A megemlékezést a Marcali Plébánia, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) Marcali Csoportja, valamint a Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület szervezte.

Írta és fotók: Kiss Kálmán

Forgó Ferenc a doni áttörésről tartott előadást Pápán

Forgó Ferenc a doni áttörésről tartott előadást Pápán

2020. február 20-án, csütörtökön 14 órától a Pápai Fegyveres Testületek Nyugállományú Klubjának meghívására Forgó Ferenc, a Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület képviseletében tartott előadást a helyőrségi klubban: „A 2. magyar hadsereg harcai a Donnál 1942-1943” címmel.

A teltházas rendezvényen Forgó Ferenc vetített képes előadásában beszélt az előzményekről, a magyar hadsereg kiszállításáról és körülményeiről, majd a Don folyónál 1942 nyarán-őszén lezajlott összecsapásokról, a keleti front eseményeiről, valamint az 1943 januárjában bekövetkező katasztrófáról, de külön kitért a szembenálló felek fontosabb haditechnikai eszközeire, valamint a parancsnokok bemutatására is.

A hallgatóságnak elmondta, hogy németek a szövetségesi viszonyra hivatkozva kérték a magyar hadsereg bevetését a keleti fronton, amelyről érdekes módon semmilyen hivatalos dokumentumot sem írtak alá. Az előadás során Forgó Ferenc foglalkozott a 2. magyar hadsereg szervezeti felépítésével, amely három hadtestből; összesen 9 könnyű hadosztályból, egy páncéloshadosztályból és egy repülőcsoportból állt. Ezen kívül elemezte a gyalogezredek és a hadosztályközvetlen csapattestek szervezetét és fegyverzetét. A vasútvonalak leterheltsége miatt a kiszállítás, kerülő úton, három lépcsőben történt meg 1942. április 17-től. Az utolsó alakulatok pedig csak július 27-ig értek ki a frontra. A gyalogezredeknek gyakran több száz kilométert kellett megtenniük a kirakodástól, hogy végül bevetésre kerüljenek; ám akadtak olyan alakulatok, melyek 1000 km-t is meneteltek, amíg az arcvonalba értek. Ezek a tényezők a harci morált csak tovább rontották. A páncéloshadosztály lánctalpakon tette meg az utat, ami nagy műszaki kihívások elé állította a hadsereg vezetését.

Ezután az előadó röviden érintette a hídfőcsatákat, majd a katasztrófa körülményeit, illetőleg a rendkívül magas veszteségeket. A magyarok kevés tartalékokkal rendelkeztek és széles frontszakaszt (több mint 200 km-ert) kellett védeniük rendkívül nehéz terepviszonyok között, amit a rendkívül hideg téli időjárás csak tovább fokozott. A szovjet támadás végül 1943. január 12-én indult meg a magyarok ellen, miután a délről szomszédos olasz hadsereg frontvonalát is sikeresen áttörték az oroszok, amely aztán a magyar vereséghez is vezetett. A magyar csapatok felszereltsége sok tekintetben elmaradt a követelményektől, a legfőbb hiányosságok a tüzérségi eszközök és a gépesítettség hiányában keresendők, bár Forgó Ferenc megemlítette, hogy a hidegtől a szovjetek is ugyanúgy szenvedtek, mint hazánk fiai. A hadifoglyok zöme azért halt meg, mert legyengült szervezetük nem bírta a sok nélkülözést, és a tarthatatlan körülményeket. Jány Gusztáv főparancsnokot 1947-ben a népbíróság halálra ítélte és kivégeztette.

A 2. magyar hadsereg tragédiájáról sokáig nem lehetett nyíltan beszélni, a helyzet csak a rendszerváltozás után változott meg. Marcaliban, Forgó Ferenc közreműködésével, minden évben az Ipartestület székházánál emlékeznek a hősökre és az áldozatokra.

Írta és fotók: Kiss Kálmán

Több mint 10 Ezer Lépés. Lépéselőnyben a rákkal szemben

Több mint 10 Ezer Lépés. Lépéselőnyben a rákkal szemben

Február 8-án ismét egy egészségmegőrzéshez kapcsolódó túra valósult meg a városkörnyék kevésbé ismert területeit érintve a Marcali Prevenciós és Egészségfejlesztési Iroda és a Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület közös szervezésében.

A cél az volt, hogy a február 4-re datált Rákellenes Világnaphoz kapcsolódóan felhívják a figyelmet a megelőzésre és az egészséges életmódra. A „lila” túra kezdetén Szaka Zsolt ismertette az útvonalat, majd Csóka Erika adott tájékoztatást a prevenciós iroda tevékenységéről és a lehetőségeinkről.

Indulás után sokak számára meglepetést okozott, hogy a „Dózsa-telep” felújítása milyen változásokat eredményezett. A közeli izraelita temetőnél a résztvevők a temető viszontagságos sorsáról kaptak rövid tájékoztatást és kicsit körülnéztek a síremlékek között. A többség most járt itt először. Többek között itt nyugszanak Marczali Henrik szülei is.

A Lehel utcán keresztül hagytuk el a várost. Az épületek után egy kevésbé ismert útvonalon közelítettük meg az egykori gyakorló lőteret. Az erdő szélében van egy olyan tó, amelyet még a térképeken sem jelölnek. Az összegyűlt zavaros víz nem szép látvány, viszont gyönyörű a tó fekvése.

A lőtér objektumairól, szerepéről Kiss Kálmán tartott egy rövid tájékoztatást. A fennsíkon áthaladva a városkörnyék legszebb horhóján (löszmélyút) keresztül jutottunk vissza a lőtér tornyos épületéhez, a zöld turistaúton. Ennek a szakasznak a jelzéseit 2018-ban újították fel az egyesület önkéntesei. A túrázók közül hatan részt vettek az akkori munkálatokban. Örömmel állapítottuk meg, hogy időtálló, jó minőségű munkát végeztünk.

A lőszerraktár északi oldalán, a szőlőhegy kissé elhagyatott, de ennek ellenére szép részén keresztül érkeztünk vissza a” civilizációba”. Ezt abból érzékeltük, hogy folyamatosan nőtt az út menti szemét mennyisége.

A túra során a szerencsésebbek láthattak vadnyulat, őzet, darvakat és hatalmas óriáspöfeteget. Virágzik az ibolya, a tavaszi kankalin és a mogyoró.

A városba visszaérkezve megállapítottuk, hogy az egyéni  lépéshossztól függően mindenki túlteljesítette a tervezett 10 ezer lépést. Kicsit több mint 8 kilométert gyalogoltunk a tavaszias, napos időben.

Írta: Szaka Zsolt

Fényképek: Szaka Zsolt, Kiss Kálmán