2020. augusztus 20-án, csütörtökön 16.30 órától a Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület székházánál egy nagyszabású megemlékezést tartottak Szent István király ünnepén, az államalapítás és az új kenyér alkalmából.
Az idei esztendőben több civil szervezet összefogásával valósult meg a magasztos rendezvény, amely először a zsúfolásig megtelt nagyteremben kezdődött. A megjelenteket Szaka Zsolt elnök köszöntötte, majd ismertette az ünnepi programot. Eztán – néhány gondolat kíséretében – megnyitotta Landi Vivien: „Nyári színek” című kiállítását. Az itt bemutatott festmények különböző technikákkal készültek és kizárólag természeti képeket ábrázolnak.
Ezután Szita Róbert tiszteletbeli elnök vette át a szót, aki az ipartestület kezdeteiről, és Dr. Gál József szerepéről beszélt, ugyanis annak idején ő hívta életre az egyesület kulturális tevékenységét és indította el a „Kultúrműhely” munkáját, valamint a helytörténeti kiadványozást. Napjainkig már 16 könyv jelent meg, és a „Raktár a múltból” című kiállítás is folyamatosan bővül. Éppen ezért az egyesület elérkezettnek látta az időt arra, hogy méltó módon, egy emléktáblával adózzon Gál tanár úr emlékének, melyet Vida Szilárd kőfaragó készített el. A beszédet követően az épület előterében az iparosház gondnokai: Markhard László és felesége leleplezték az emléktáblát, melyet Kiss Iván c. prépost, esperes-plébános ezt követően az új kenyérrel együtt megáldott. Ezt az ünnepséget megtisztelték jelenlétükkel a Gál-család tagjai: Gál Tamás tanár és felesége, valamint az unoka, Gál András történész és párja, akik Pécsről érkeztek erre az alkalomra Marcaliba. Rajtuk kívül jelen voltak még: Göntérné dr. Gyirán Szilvia, a Somogy Megyei Kormányhivatal Marcali Járási Hivatal vezetője, Huszti Gábor, a Somogy Megyei Közgyűlés alelnöke, valamint Molnár Ágnes Anna, és Prágerné Magyar Gabriella önkormányzati képviselők, továbbá Kozári Zoltánné, a Somogyi Napfény Nyugdíjas Egyesület elnöke, illetve Kiss Kálmán a KÉSZ Marcali Csoport elnöke.
A program ezután az iparosház udvarán folytatódott az augusztus 20-ki ünnepséggel. A Himnusz eléneklése után Kozma Krisztián, Kazinczy-díjas versmondó Tűz Tamás: Szent István király című versét szavalta el. Majd ünnepi beszédet mondott Huszti Gábor, a Somogy Megyei Közgyűlés alelnöke, aki az államalapító, a kereszténységet felvevő Szent István király történelmi jelentőségét, máig ható politikáját hangsúlyozta.
Ezt követően a megemlékezés koszorúinak elhelyezése történt az udvari emlékműnél. Elsőként a KÉSZ Marcali Csoportja képviseletében Kiss Kálmán elnök és Horváth Zsolt László tikár; majd a Marcali Szépasszonyok és Fiúk Hagyományőrző Egyesülete részéről Pomozi Istvánné elnök és Vigmond Erika elnökségi tag, pénztáros; továbbá a Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestülettől Sziva László és Vida Endréné alapító tagok; valamint a Fidesz Marcali Szervezetének képviseletében Huszti Gábor elnök és Prágerné Magyar Gabriella koszorúztak.
Az este ezután a „Lángőrzők. Mindennapi kenyerünk” című programmal folytatódott. Elsőként Pomozi Istvánné, a Marcali Szépasszonyok és Fiúk Hagyományőrző Egyesület elnöke beszélt az új szervezet létrejöttéről és céljairól, valamint a gabonából készült ételekről, melyből rögtönzött kóstolót is tartottak a jelenlévők számára.
Az est folyamán fellépett a Marcali Három Tenor hazafias és vidám zenei összeállításokból álló műsorával. Majd LJ Juszti szolgáltatta a zenét a kötetlen beszélgetés és a gasztronómiai program alatt.
A
rendezvényt a Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület, a Marcali
Szépasszonyok és Fiúk Hagyományőrző Egyesülete, valamint a Keresztény
Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) Marcali Csoportja szervezte, melyet a Nemzeti
Együttműködési Alap (NEA) és a Somogy Megyei Önkormányzat is támogatta.
Írta és fotók: Kiss Kálmán
Huszti Gábor, a Somogy Megyei Közgyűlés alelnökének ünnepi beszéde:
„Tartsd mindig eszedben,
hogy minden ember azonos állapotban születik, és hogy semmi sem emel fel,
csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség.”
Ezer éves szavak, gondolatok ezek, amelyek örök érvényűek Szent István királyunk intelmei Imre herceghez.
Tisztelt
Ünneplők!
A
közös múltat, jelent és jövőt ünnepeljük ma.
Kicsit
halkabban, kicsit visszafogottabban, mint akár egy esztendővel ezelőtt. Az idei
év egy eddig ismeretlen, bizonytalan kimenetelű válsághelyzet elé állította az
egész világot.
A
koronavírus járvány amellett, hogy áldozatokat követelt, mindennapjaink,
életünk újragondolására késztetett mindannyiunkat.
Az
egykor hangos ünnepeket felváltották a csendes megemlékezések, a harsány
hétköznapokból halkabb, egymásra jobban odafigyelő mindennapok lettek.
Valami
megváltozott! Ez azonban nem jelenti azt, hogy megállt az élet.
Nem
jelenti azt, hogy ne emlékezhetnénk meg államalapító Szent István királyunkról,
hogy ne hajthatnánk közösen fejet mindamellett, amit neki köszönhetünk.
Ezer
esztendővel ezelőtt eleink keresztény és független magyar államot teremtettek.
Keresztényt,
mert érezték, csak a hitnek van teremtő ereje, és mert tudták, hogy a
keresztény Európa talaján csak keresztény állam tud gyökeret ereszteni. Független
államot teremtettek, mert tudták, a függetlenségében sérült állam nem tudja
ellátni legfőbb feladatát: nem tud megfelelő védelmet és oltalmat nyújtani az
országban élő magyaroknak és nem magyaroknak.
Tisztelt
Ünneplők!
A
mögöttünk álló ezer év alatt hol a függetlenségét, hol a kereszténységét, hol a
magyarságát próbálták megdönteni Szent István államának.
Tették
ezt határon kívülről és olykor belülről is.
Szent
István azonban utat és példát mutatott.
Megmutatta
miként kell hagyományainkat szem előtt tartva építkeznünk generációról
generációra.
Olyan
szilárd alapokat vetett meg, melyekre mindmáig új falak épülhettek a
számtalanszor ledőlt, lerombolt, elpusztult falvak helyett.
A
függetlenségbe, nemzeti megmaradásunkba vetett hit mindig mindenen
felülkerekedett. Az idő őt igazolta.
Istvánt
és azokat, akik összefogtak egy célért, a magyar államiságért, az egész
nemzetért.
Miközben óriási birodalmak tűntek el a történelem
süllyesztőjében, mi még mindig itt vagyunk.
Van
hát miből erőt merítenünk, hiszen száz évvel Trianon után elmondhatjuk: dúlhatta
földünket tatár és török, uralhatta Habsburg, darabokra szakíthatták,
elnyomhatta szovjet, a magyar nemzet mégis él e földön.
Tisztelt
Ünneplők!
Nem
csak a koronavírus árnyékolja be a mai napot.
Vannak
ma hazánkban olyanok, akik letértek a szent istváni útról, akik a nemzet érdeke
helyett a globális világrend zsoldjába szegődtek.
Ők azok, akik képtelenek felfogni, megérteni
történelmünket, akiknek nem fontos a magyar nemzet léte.
Ők
azok, akik ma azt mondják, inkább nekik higgyünk, mint saját szemünknek. Akik
kétségbe vonják keresztény gyökereinket, akik Szent István szellemiségével
ellentétesen cselekszenek nap mint nap.
Akik
méltó utódaik azoknak, akik egykor végképp el akarták törölni a múltat, akik ma
folyamatosan telehazudják a jelent.
S
vannak olyanok is, akik a parlamenti fizetésért cserébe váltogatják
köpönyegüket.
Akik
egykor kiálltak a nemzetért, mára pedig már csak önmaguk halvány árnyékaként
sorakoznak fel az egykori ordas kommunista eszmét liberális szólamokra felváltó
hazugság-gyárosok közé.
Legyinthetnénk,
hogy az ő dolguk, ám sajnos nem így van.
Megmérgezik
mindennapjainkat, szembefordítanak családokat, barátokat.
Joggal
merül fel a kérdés. Tudják-e vajon értelmezni a Himnusz szövegét? „Isten, áldd
meg a MAGYART” Nem pedig a globalizációt.
A
nemzet egysége helyett ismét az internacionalista világképet próbálják ránk
erőltetni. Azt az internacionalizmust, ami látványosan megbukott már.
Akkor
azt hihettük, hogy nem tér vissza Rákosi hírhedt mondata: „Aki nincs velünk, az
ellenünk van”. Sajnos ebben is tévedtünk. Ma ismét itt tartanak. Ha más
szavakkal is, de ismét ezt üzenik.
Tisztelt
Ünneplők!
A mai ünnep nem az ő érdemük, s
talán nem is úgy ünnepelik, ahogy mi itt. Elődeik tiltották keresztény
jellegét, a kommunista alkotmány ünnepévé silányították mindazt, ami a magyar
államiságot jelentette.
Mi azonban tudjuk, ez a nap sokkal többről
szól. Nemzetről és összefogásról. Az összefogás erőt mutat és stabil alapot ad
ahhoz, hogy kitartsunk az eddig követett irány mellett, hogy hűek maradjunk
elődeinkhez.
Államalapító Szent István király ünnepe
bátorítást és erőt adhat számunkra a mindennapokban.
Van miből erőt merítenünk, és van
mire építkeznünk, s ehhez elég felidéznünk az együtt átélt ezer évet, amit
eltöltöttünk együtt itt, a Kárpát-medencében és Somogyban.
Közös felelősségünk megőrizni Szent István emlékét,
átadni gyermekeinknek, unokáinknak mindazt, amit jelentett a független magyar
állam egykor, s amit jelent ma is.
Közös felelősségünk, hogy addig meséljünk,
emlékezzünk, és emlékeztessünk, amíg megtehetjük, és amíg van, aki
meghallgatja.
Közös
felelősségünk, hogy gyermekeinknek igaz hittel, őszintén tanítsuk, meséljük a
múltat, értelmezzük a jelent, és reménnyel, hittel töltsük meg a jövőt. Hogy ne
eltörölni akarják múltunkat, hanem a szent istváni utat követve dolgozni
akarjanak ezért a hazáért, és Somogyországért.
Hajtsunk
hát fejet Szent István előtt, és mindenki előtt, akinek a haza felemelkedése
fontosabb volt egyéni érdekeknél, és azok előtt is, akik életüket adták
mindezért.
Tisztelt
Ünneplők!
Ma,
amikor megszegjük az új kenyeret jusson eszünkbe, nekik köszönhetjük, hogy ezt
itt, Somogyországban, egy független, keresztény ország legszebb megyéjében
tehetjük meg. Szabadon szeghetjük meg azt a kenyeret, ami az ember
számára az életet, a megélhetést, az otthont jelenti.
A
nemzeti színű szalag szimbóluma a haza és az élet összekapcsolódásának, a
magyarság összetartozását, a szolidaritást jelképezi.
Mondjunk
köszönetet azoknak, akik megtermelték a gabonát, akik megőrölték a búzát, akik
kenyeret sütöttek belőle, hogy enni adjanak az embereknek. Ők is példát mutattak
emberségből, hazaszeretetből.
Isten
áldja önöket!
Köszönöm,
hogy meghallgattak!
