2020. február 24-én, hétfőn 17 órától Kiss Iván c. prépost, esperes-plébános engesztelő szentmisét mutatott be a kommunizmus áldozataiért a Marcali Gyümölcsoltó Boldogasszony plébániatemplomban. Prédikációjában a több mint 100 millió áldozatot követelő diktatúráról beszélt és felidézte emlékeit, melyet maga is átélt annak idején. Elmondta, hogy az Isten- és emberellenes önkényuralom mennyi embert nyomorított meg, s ez alól az egyház és papok sem voltak kivételek. Ezen kívül az emlékezés fontosságára hívta fel a jelenlévők figyelmét, végül együtt imádkozott a mártírokért és a diktatúra üldözöttjeiért.
Az istentiszteletet követően a megjelentek mécsesekkel átvonultak a Hősök terére, az ’56-os emlékműhöz, ahol Huszti Gábor, a Somogy Megyei Közgyűlés alelnöke mondott megemlékező beszédet. A felszólaló kijelentette, hogy: „A kommunizmust sokan sokféleképpen magyarázták egykor, s magyarázzák ma is. Maga az eszme nyugatról származik, ahogy a nemzetiszocializmus is. Emberek millióit behálózó ideáikat sokan elhitték, éltették úgy, hogy nem vettek vagy nem akartak tudomást venni azok lényegéről, a zsarnokságról. S bár mindkét eszme nyugati, a kommunizmus megvalósítása nem ott kezdődött meg, hanem keleten. A nyugat ölbe tett kézzel nézte, miként épül ki egy új világrend, miként épül ki a diktatúrák új formája, a népi demokráciának nevezett, besúgásra, feljelentésre alapozott vörös terror.”
Majd gondolatát a következőkkel folytatta: „A haladó nyugat a kommunista diktatúrák ideje alatt eltűrte a vasfüggönyt, eltűrte, hogy milliók haljanak meg, hogy igaztalan vádakkal börtönbe vagy GULÁG-ra jussanak azok, akik nem értettek egyet a lenini, sztálini úttal, a Rákosi és Kádár által hirdetett propagandával. Eltűrték, hogy megbélyegezve, a lehetőségektől elzárva éljék életüket családtagjaik.”
Végül az alelnök mondandóját a következőkkel zárta: „Ha valaki, a magyarok tudják, hogy mi az internacionalizmus ára. Hogy mi az életet, nemzetet megnyomorító elnyomás és a szabadság közötti különbség. Éltünk szabadságban és éltünk elnyomásban is, ám hol harccal, hol vér nélkül tettünk azért, hogy mi magunk mondhassuk meg, milyen úton szeretnénk járni, merre akarunk haladni. Mi magyarok tudjuk igazán, hogy nem veszhet feledésbe a terror, s nem ismétlődhet meg mindaz a szörnyűség, ami hosszú éveken keresztül csak szomorúságot és nyomorúságot hozott a családoknak. Adjunk tiszteletet és hálát a múltnak, hitet és reményt a jövőnek! Hajtsunk fejet mindazok előtt, akik a diktatúra áldozatai voltak!”
A jelenlévők végül az emlékműnél a mécsesek elhelyezésével, főhajtással tisztelegtek, valamint lerótták kegyeletüket a mártírok emléke előtt.
A megemlékezést a Marcali Plébánia, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) Marcali Csoportja, valamint a Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület szervezte.
Írta és fotók: Kiss Kálmán
