Zarándoklat Gadányba
Közel húszfős természetkedvelő csapat indult szombat délelőtt egy hosszú túrára a Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület meghívására.
A zöld sáv turistaút jelzéseit követve, a várost elhagyva a gyalogsági lőtér tornyos épületénél tartottuk az első nagyobb pihenőt. Az épület mára az enyészeté, viszont a körülötte ültetett hársfák sokakat lenyűgöztek.
A nagyon ritkán járt horhoson keresztül jutottunk el a Bernát-kút pihenőhelyig. Innét változatos erdei és szántószéli utakon jutottunk el Négyföldespusztára. A szántóföldi út csodálatos volt a zsenge tavaszi színekkel, a nyugati panorámával és a különböző cserjék pompájával. Az állatvilág sokszínűségét is megtapasztalhattuk. Láttunk vadnyulat, kandics rákokat a pocsolyákban, lábatlan gyíkot, gyönyörű gyurgyalagokat, őzeket, szarvasokat és eltaposott vízisiklókat.
A következő nagyobb pihenőt Négyföldespusztán tartottuk.
Fábos-Landi Viviennek köszönhetően sokat megtudhattunk az egykori virágzó gazdaságról.
A cselédek két cselédházban éltek. Egy-egy házban 16 család. Az intézőházban kaptak lakrészt az iparosok. Misére és iskolába is a közeli Gadányba jártak. Rossz idő esetén a gyerekeket szánnal vitték. Orvosról a grófnak kellett gondoskodnia. Ha valaki nagyon beteg volt, akkor kocsival kivitték az orvost, vagy a beteget Marcaliba szállították. Ma már csak néhány helyen az egykori épületek törmelékei utalnak arra, hogy valaha itt egy virágzó gazdaság állhatott. A puszta keresztje (egyetlen hírmondóként) jelenleg a gadányi templomkertben áll.
A gadányi szőlőhegy szélén áll a Máró-kereszt. Ennek a feszületnek a felszentelésére indult Marcaliból a kitartó csapat. Az ünnepséget és egyben a renoválást is, a Gadányi Karitász Csoport képviseletében: Ladencsics Zoltán és felesége szervezték.
A kereszt felirata szerint: „Isten dicsőségére állíttatta Simon István és neje Talián Katalin és gyermekeik 1927-ben”.
Németh Endre csákányi diakónus áldotta meg a szépen felújított kőkeresztet a Ságvári Róbert vezette marcali Fény Gyermekei Zenekar közreműködésével.
Süteményekkel, pogácsával és frissítővel feltöltődve indultunk tovább Gadány felé. Gadány központjában megtekintettünk Birkás Arankának és Viviennek köszönhetően a középkori műemlék római katolikus templomot. A templom védőszentje Keresztelő Szent János. A 14. (esetleg a 13.) században épült gótikus stílusban, de 1766-ban barokk stílusjegyekkel ruházták fel. A templom kis harangjának misztikus erőt tulajdonítanak, mivel a szájhagyomány szerint a törökdúlás után a mocsárban találták meg. Úgy vélik, hogy nagy vihar esetén megvédi a falut a jégveréstől, ezért vihar esetén folyamatosan harangoztak vele. A dombtetőn, kis park közepén álló templom szép, rendezett udvarán több régi szakrális emlék is látható.
A központban található még egykori iskolaépületből (1743-tól működött benne az iskola) kialakított hangulatos Pannónia Panzió.
Innét egy kis kerülővel a szőlőhegyen keresztül, a Liliomhegy szélét érintve indultunk Bizére.
Az egykor virágzó Liliomhegyen ma már alig látni ép pincét és a szőlők is eltűntek. Ennek ellenére ma is megvan a maga varázsa. A déli részéről rálátni az egykori Léhner-pusztára.
Innét az Újhegy szélén érkeztünk meg Bize határába, majd folytattuk utunkat a Marcali irányába.
Írta: Szaka Zsolt
Fotók: Szaka Zsolt, Kiss Kálmán
