Marcali és Környéke Hagyományörző Ipartestület

2019. január 19-én, szombaton 19 órakor a Kiss László Sportcsarnokban jótékony céllal került megrendezésre a Marcali Polgári Bál. A nagy érdeklődésre számot tartó estély teljes bevételét jótékony célokra ajánlottuk fel, melyet a jelenlévők szavazatai alapján utólag fogunk nyilvánosságra hozni és ünnepi keretek között átadni. A jelölő szelvényen összesen 9 lehetőség közül lehetett egyet választani a következőkből: Marcali gombai templom felújítása, Marcali Református Egyházközség orgonája, Marcali VFC-Labdarúgó Klub, Emlékállítás Gál tanár úr munkásságának Marcaliban, Somogy Megyei Gyermekvédelmi Központ- Százszorszép Gyermekotthon (Marcali Csecsemő Otthon), Megbékélés Szociális Otthon Alapítvány (Anna Otthon), Marcali NivoMed Úszóegyesület, Marcali VSZSE – Marcali Városi Szabadidő és Sportegyesület- Kézilabda Szakosztálya, Somogy Megyei Pedagógiai Szakszolgálat Marcali Tagintézménye (Nevelési Tanácsadó).

A bál fővédnöke Huszti Gábor, a Somogy Megyei közgyűlés alelnöke, védnöke pedig Móring József Attila országgyűlési képviselő, háziasszonya Ódor Barbara volt. Az estélyt megtisztelte jelenlétével Biró Norbert, a Somogy Megyei Közgyűlés elnöke és Kárpáti Tímea, a Somogy Megyei Vállalkozói Központ főigazgatója is.

• 

• 

• 

• 

A mulatság színvonalát az Emerton-díjas Szulák Andrea énekesnő műsora emelte népszerű slágerekkel. A kezdéstől a zárásig a Retrokonok együttes szolgáltatta a zenét és gondoskodott a garantáltan jó hangulatról.

• 

• 

• 

• 

A Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület és a további szervezők nevében külön köszönet jár mindenkinek a sok támogató segítségért, amit kaptuk annak érdekében, hogy az idei évben ismét megrendezhessük a korábban ugyan feledésre ítélt, azonban ma már egyre nagyobb népszerűségnek örvendő 2. Marcali Polgári Bált.

A rendezvényt támogatta a Nemzeti Együttműködési Alap és a Miniszterelnökség.

• 

• 

• 

• 

Jövőre újból találkozunk!

Írta és fotók: Kiss Kálmán

2019. január 12-én, szombaton délután Szaka Zsolt, a Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület elnöke köszöntötte a megjelenteket a Boldog II. János Pál pápa téren álló második világháborús emlékműnél.

A bevezető gondolatok után Forgó Ferenc röviden ismertette az egykori események előzményeit és máig ható következményeit. A doni áttörés éppen 76. évvel ezelőtt kezdődött a keleti frontom, ami a 2. magyar hadsereg vereségével végződött. Az elkeseredett harcok során mindkét fél nagy veszteségeket szenvedett el, közülük sokan éppen Marcaliból vonultak be. A résztvevők ezután főhajtással és gyertyagyújtással emlékeztek meg a doni áldozatokról. napjainkban 441 név szerepel az emlékművön, de a névsor nem teljes…

A Marcali Természetjárók Baráti Körének tagjai a fagyos idő ellenére vágtak neki a téli gyalogtúrának. Negyven vállalkozó kedvű barátunk közül hárman az elmaradhatatlan, hűséges négylábú társaikat is magukkal hozták. Zászlóval a kézben, néha a hóban és a fagyott talajon meneteltünk néhány kilométert és EMLÉKEZTÜNK. Kis időre, de átéltük az akkori borzalmak töredékeit.

A Hősök terétől a Petőfi, és a Puskás Tivadar utcán keresztül hagytuk el a város zaját. A Malom-árok mellet érkeztünk meg Gombára. Innét az elkerülő úton keresztül szinte egyenes irányban jutottunk el a befagyott víztározóig. Az elhanyagolt környezetben álló, jobb sorsra érdemes kilátóból megcsodálhattuk a hatalmas (befagyott) vízfelületet.

A Gombai-övárok és a Sári-csatorna befolyása után „elfogyott” a töltésen az út. Kisebb „dzsungelharc” után a vízparton, a megfagyott tőzegen, majd a Boronkai-patak keskeny betonhídján keresztül folytattuk utunkat Boronka felé.

Végül a Kisfaludy utcán keresztül jutottunk el a Szent Borbála római katolikus templomig, ahol az 1990-ben állított második világháborús emlékműnél ismét mécseseket gyújtottunk. Ott 27 név áll az emlékművön. H. Rádics Márta egy különös történetet mesélt a templom mellett álló egykori udvarház és a temetőkápolna között feltárásra méltó alagútról. Itt volt a településrész első kastélya is, melyet 1945-ben bontottak le.

A közeli „új” kastély előtt is rövid ismertetést kaptunk az épületegyüttes háború előtti történetéről, mely 1908-ban épült és előbb özvegy Kund Béláné tulajdona volt, majd később a Széchenyi család vette birtokba. Kevesen tudják, hogy a ház „vendége” volt gróf Bethlen István is, akit innen a gyótai vadászházba menekítettek, majd Kaposváron keresztül szovjet hadifogságba került. A kastély a háború után többféle funkciót is betöltött. Jelenleg magántulajdon, de biztató jelek utalnak arra, hogy talán nem lesz végleg az enyészeté.

Boronkától a kerékpárúton, Marcali felé a késő délutáni hideg gyorsította a lépteinket. Az Ipartestület székházában Markhard László és Markhard Lászlóné (Erika) fűtött helyiséggel, meleg teával és forralt borral várta az átfagyott vándorokat. A résztvevők pedig a saját maguk által sütött pogácsákkal és kiflikkel kínálták társaikat. Mindenkinek nagyon szépen köszönjük e gondoskodó figyelmességeket!

A hideg ellenére egy megkapó hangulatú, folytatást kívánó túra után tértek pihenni a természetet évszaktól függetlenül kedvelő kirándulók.

Írta: Szaka Zsolt

Fotók: Kiss Kálmán

Ismét újévi kijózanító túrát szervezett a Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület.

A második, így már hagyományos újévi túránkat az előző évben az eső miatt meghiúsult útvonalra terveztük. Az időjárás kegyes volt hozzánk, gyakran a Nap is előbukkant. A fagy hiányának ellenére a sarat is megúsztuk.

Közel negyven elszánt természetbarát gyűlt össze a Noszlopy iskola előtt Újév délutánján. 6 km gyaloglást terveztünk, a Tuskós megkerülésével. Most sikerült!

Remek hangulatban, valóban a tiszta levegőn felfrissülve vágott neki a már összeszokott társaság a szőlőhegyi kirándulásnak.

A „Vaskereszt” és a viharvert, műemlék Mária-szobor megtekintése után a Nagypince felé vettük az irányt.

A Nagypincétől egy rövid újévi köszöntő és a koccintás után a lassan újból veszélyessé váló „Sóhajok hídján” keresztül ereszkedtünk le a Nagy-hegyről. A Tuskós felé vettük az irányt.

A Bönge szakadékaira és vízmosásaira sokan rácsodálkoztak. Ismét megbizonyosodhattunk arról, hogy Marcali környékén vannak olyan kevésbé ismert látnivalók, amelyek miatt érdemes bakancsot húzni. A Tuskós déli bejáratánál egy feszület (Teleki-kereszt, 1902.) jelzi a kereszteződés egykori jelentőségét. Az egyutcás hegyi település északi végéhez közel áll, elhanyagolt környezetben a Viganti-kereszt (1991).

A Tuskós elhagyott, gondozatlan házai, pincéi sokakban vegyes érzelmeket keltettek. Szerencsére azért maradt néhány gondozott birtok is! Valamikor ötven postaládába várták a leveleket az itt lakók. Olyan volt, mint egy önálló falu.

Gyönyörű, panorámás útvonalon keresztül ereszkedtünk vissza a Nagy-hegy lábához. A Szent János-árok partján szembesültünk azzal, hogy gondozás hiányában a természet rövid időn belül képes mindent visszavenni, ami egykor az övé volt. A Mária-szobor és a Vaskereszt mellett elhaladva érkeztünk vissza ismét a még mindig csendes városba. Arra a kérdésre, hogy ki járt már a Tuskósban, csak néhányan válaszoltak igennel. Még mindig tudtunk újat mutatni Marcalihoz közel…

Köszönet illeti a résztvevőket, hogy az ünnepek és a Szilveszter után a mi programunkat választották az otthoni pihenés helyett. Ez is pihenés volt, csak aktívan, jó társaságban…

Békés, boldog és szeretetteljes újesztendőt kívánunk mindenkinek!

Írta: Szaka Zsolt

Fotók: Kiss Kálmán, Szaka Zsolt

A Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület által szervezett gyalogtúrákon fogalmazódott meg az a cél, hogy érdemes felújítani a városkörnyéki gyalogos turistaútvonalakat. Tavaly a Zuhogóhoz vezető „piros sáv” jelzésű utat és a „zöld sáv” turistautat újítottuk fel Illancstól a Bernát-kútig illetve a Kezesfától a Csillagvárig.

Az előző évi munkát folytatva, augusztus végére sikerült befejeznünk újabb útszakaszok felújítását a Magyar Természetjáró Szövetség támogatásának és a Zöldpont Életmódklub koordinálásának köszönhetően.

Egyesületünk működését támogatja a Nemzeti Együttműködési alap és a Miniszterelnökség.

Marcali belterületén, a zártkertben és az erdős területeken a „zöld sáv” utat tettük rendbe a Bernát-kútig és a Kezesfáig. Megújult a kéthelyi Paraplihoz vezető „piros sáv” jelzésű turistaút is. 

A fehér alapozást jó minőségű vízbázisú festékkel oldottuk meg. Hatékonyságával utólagosan vannak fenntartásaink. Szerencsére gyakran túrázunk ezen a környéken, így az esetleg előforduló hibákat, hiányosságokat tudjuk korrigálni. Minden régi jelzést felújítottunk, néhányat a jelenlegi viszonyokhoz igazodva „áthelyeztünk” – és sajnos sok helyen, hosszú szakaszokon a teljesen eltűnt festéseket kellett pótolnunk.

A szőlőterületeken gyakran kénytelenek voltunk matricát alkalmazni és a kis keresztmetszetű fém szőlőoszlopokra elhelyezni.

A festés mellett a cserjeszinten elburjánzott aljnövényzet és gaztenger adta a legnagyobb kihívást az önkénteseink számára. A közben megjelentetett híradásaink hatására az erdők kezelői a legtöbb útvonalat járhatóvá tették (lekaszálták, levágták az út fölé hajló ágakat, legyalulták az utat)! Néhány útszakasz viszont olyan szinten beszűkült, hogy alig volt festhető fa, amit érdemes volt kibontani az aljnövényzet öleléséből.

Több alkalommal szükségesnek tartottuk, hogy „túljelöljük” az útvonalat. Ismerve a környék szokásait, több helyen a jelzett fa közelében festettünk más, kevésbé alkalmas tereptárgyakra is (biztos, ami biztos alapon). Máshol az út menti irtások miatt nem találtunk jelzés festésére alkalmas fát. Ezeken a helyeken előtte/utána kicsit sűrűbben alkalmaztunk jelzéseket.

 A Marcali-háton és a városon átvezető „zöld sáv” jelzésű útvonal legrosszabb állapotú részei Marcalitól távolabb várták a karbantartást. A városból a Kezesfához és a Bernát-kútig vezető szakaszok Somogy megye legszebb (de kevésbé ismert) útvonalai közé tartoznak. Marcali belterületén a fém felületekre általában barkács tapétából készített jelzéseket helyeztünk el.

A városközpontban (a Kulturális Korzó előtt) a „piros sáv” és a „zöld sáv” jelzések összehozása érdekében kihelyeztünk 3 db útirányjelző táblát a korábban ellopottak pótlására.

A munkánkat sokan segítették. Általában 3-4 fő vett részt egy-egy alkalommal a felújításban.

 Minden önkéntes eddigi és további munkáját nagyon szépen köszönjük!

A munkálatokban résztvevők: Bakonyi Anett, Bakonyi Bernadett, Bodoróczki Jánosné, Csönde Sándorné, Fábos-Landi Vivien, Sávoly Andrea, Forgó Ferenc, Kiss Kálmán, Incze Zoltán, Szaka Hunor, Szaka Zsolt.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk a következő túráinkon! Legközelebb Újév napján…

Áldott ünnepeket kívánunk minden kedves természetbarátnak!

Írta: Szaka Zsolt

Fotók: Kiss Kálmán, Szaka Zsolt

2018. november 30-án, pénteken 17 órától a Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület székházában az első világháborút követő eseményeket elevenítette fel Forgó Ferenc egy vetített-képes előadás keretében.

Az érdeklődőket Szaka Zsolt, az Ipartestület elnöke köszöntötte, majd bevezetője után Forgó Ferenc tartott előadást „Erdély elrablásának 100. évfordulója alkalmából”. Az előadó először részletesen bemutatta – különböző térképek alapján – a román eredettörténetet, külön kitért az ún. dákoromán elméletre is. Ismertette a területi változásokat, szerepüket az egykori Magyar Királyság területén. Ezután kitért az önálló állam megalakulására, és a román politikai törekvésekre, Erdély etnikai változásaira. Románia jóllehet az Osztrák-Magyar Monarchia és Németország szövetségese volt eredetileg, az első világháború idején mégis az antant hatalmak oldalán lépett be a küzdelmekbe. A központi hatalmak azonban rövid időn belül térdre kényszerítették a román hadsereget, Romániát pedig elfoglalták, különbékére kényszerítették. Egy nappal az általános fegyverszünet előtt a Román Királyság aztán ismét belépett a világháborúba, ezzel bebiztosította magát a győztesek oldalán, így a nemzetközi politikai színtéren utóbb mégis sikerült az érdekeik nagy részét érvényesíteniük a Nagy Háborút követően. Az antant végül nem is gördített akadályt I. Ferdinánd (ur. 1914-1927) országának érdekérvényesítése elé, és a továbbiakban is eltűrték keleti szomszédunk jogsértő viselkedését. Ennek folyományaként 1918. december 1-jén tartották meg a magyarországi románok a gyulafehérvári nemzetgyűlést, ahol a megjelent 1228 küldött kinyilvánította azon szándékát, hogy Erdély, a Körösök vidéke, Bánát és Máramaros – összesen tehát 26 történelmi vármegye – csatlakozzon a Román Királysághoz. Bár a románok döntése később „hivatalosan” megfelelt a wilsoni elveknek, a valóságban az elszakadás egyoldalú határozat eredménye volt, mely az erdélyi magyarságot teljesen megfosztotta az önrendelkezés jogától.

Ennek alapján tehát kimondhatjuk, hogy 1918 őszén-telén a wilsoni elv, a népek önrendelkezésének hangoztatása ellenére a nemzetek boldogulása tekintetében a nyers erő döntött, ez pedig rányomta bélyegét a magyarországi románokkal folytatott tárgyalásokra is. Jászi Oszkár, a Károlyi-kormány nemzetiségügyi minisztere ugyan Aradra utazott, ahol többek között Vasile Goldis, Iuliu Maniu és Ion Flureas által képviselt Román Nemzeti Tanáccsal is tárgyalt Erdély maradásával kapcsolatban, törekvése azonban eredménytelen volt. Majd a Tanácsköztársaság idején még tovább romlott az amúgy is feszült katona-politikai helyzet. Sőt a román hadsereg még Budapestet is elfoglalta egy időre. Végül Trianonban olyan határvonalat húztak, amely több mint 1,5 millió honfitársunkat kényszerítette román uralom alá. Sajnos a román politikai törekvések azóta sem sokat változtak a magyarság megítélést illetően.

Az előadás végén Szaka Zsolt elnök megköszönte Forgó Ferencnek a történelmi előzményeket is magában foglaló részletes ismertetőt és elmondta, hogy a közeljövőben milyen programokkal várják még az érdeklődőket. A tagság részére – előre láthatólag – decemberben lesz még egy közgyűlés. Ezen kívül 2019. január 1-én az új évi „Kijózanító gyalogtúrával”, január 12-én pedig a „Doni emléktúrával” várják a természetjárókat, míg január 19-én  a Polgári Bál kerül megrendezésre a sportcsarnokban.

 

 

Írta és fotók: Kiss Kálmán