Meghívó Berki László Dél-Amerika utazó előadására
A kommunizmus áldozataira emlékeztek Marcaliban
2020. február 24-én, hétfőn 17 órától Kiss Iván c. prépost, esperes-plébános engesztelő szentmisét mutatott be a kommunizmus áldozataiért a Marcali Gyümölcsoltó Boldogasszony plébániatemplomban. Prédikációjában a több mint 100 millió áldozatot követelő diktatúráról beszélt és felidézte emlékeit, melyet maga is átélt annak idején. Elmondta, hogy az Isten- és emberellenes önkényuralom mennyi embert nyomorított meg, s ez alól az egyház és papok sem voltak kivételek. Ezen kívül az emlékezés fontosságára hívta fel a jelenlévők figyelmét, végül együtt imádkozott a mártírokért és a diktatúra üldözöttjeiért.
Az istentiszteletet követően a megjelentek mécsesekkel átvonultak a Hősök terére, az ’56-os emlékműhöz, ahol Huszti Gábor, a Somogy Megyei Közgyűlés alelnöke mondott megemlékező beszédet. A felszólaló kijelentette, hogy: „A kommunizmust sokan sokféleképpen magyarázták egykor, s magyarázzák ma is. Maga az eszme nyugatról származik, ahogy a nemzetiszocializmus is. Emberek millióit behálózó ideáikat sokan elhitték, éltették úgy, hogy nem vettek vagy nem akartak tudomást venni azok lényegéről, a zsarnokságról. S bár mindkét eszme nyugati, a kommunizmus megvalósítása nem ott kezdődött meg, hanem keleten. A nyugat ölbe tett kézzel nézte, miként épül ki egy új világrend, miként épül ki a diktatúrák új formája, a népi demokráciának nevezett, besúgásra, feljelentésre alapozott vörös terror.”
Majd gondolatát a következőkkel folytatta: „A haladó nyugat a kommunista diktatúrák ideje alatt eltűrte a vasfüggönyt, eltűrte, hogy milliók haljanak meg, hogy igaztalan vádakkal börtönbe vagy GULÁG-ra jussanak azok, akik nem értettek egyet a lenini, sztálini úttal, a Rákosi és Kádár által hirdetett propagandával. Eltűrték, hogy megbélyegezve, a lehetőségektől elzárva éljék életüket családtagjaik.”
Végül az alelnök mondandóját a következőkkel zárta: „Ha valaki, a magyarok tudják, hogy mi az internacionalizmus ára. Hogy mi az életet, nemzetet megnyomorító elnyomás és a szabadság közötti különbség. Éltünk szabadságban és éltünk elnyomásban is, ám hol harccal, hol vér nélkül tettünk azért, hogy mi magunk mondhassuk meg, milyen úton szeretnénk járni, merre akarunk haladni. Mi magyarok tudjuk igazán, hogy nem veszhet feledésbe a terror, s nem ismétlődhet meg mindaz a szörnyűség, ami hosszú éveken keresztül csak szomorúságot és nyomorúságot hozott a családoknak. Adjunk tiszteletet és hálát a múltnak, hitet és reményt a jövőnek! Hajtsunk fejet mindazok előtt, akik a diktatúra áldozatai voltak!”
A jelenlévők végül az emlékműnél a mécsesek elhelyezésével, főhajtással tisztelegtek, valamint lerótták kegyeletüket a mártírok emléke előtt.
A megemlékezést a Marcali Plébánia, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) Marcali Csoportja, valamint a Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület szervezte.
Írta és fotók: Kiss Kálmán
Forgó Ferenc a doni áttörésről tartott előadást Pápán
2020. február 20-án, csütörtökön 14 órától a Pápai Fegyveres Testületek Nyugállományú Klubjának meghívására Forgó Ferenc, a Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület képviseletében tartott előadást a helyőrségi klubban: „A 2. magyar hadsereg harcai a Donnál 1942-1943” címmel.
A teltházas rendezvényen Forgó Ferenc vetített képes előadásában beszélt az előzményekről, a magyar hadsereg kiszállításáról és körülményeiről, majd a Don folyónál 1942 nyarán-őszén lezajlott összecsapásokról, a keleti front eseményeiről, valamint az 1943 januárjában bekövetkező katasztrófáról, de külön kitért a szembenálló felek fontosabb haditechnikai eszközeire, valamint a parancsnokok bemutatására is.
A hallgatóságnak elmondta, hogy németek a szövetségesi viszonyra hivatkozva kérték a magyar hadsereg bevetését a keleti fronton, amelyről érdekes módon semmilyen hivatalos dokumentumot sem írtak alá. Az előadás során Forgó Ferenc foglalkozott a 2. magyar hadsereg szervezeti felépítésével, amely három hadtestből; összesen 9 könnyű hadosztályból, egy páncéloshadosztályból és egy repülőcsoportból állt. Ezen kívül elemezte a gyalogezredek és a hadosztályközvetlen csapattestek szervezetét és fegyverzetét. A vasútvonalak leterheltsége miatt a kiszállítás, kerülő úton, három lépcsőben történt meg 1942. április 17-től. Az utolsó alakulatok pedig csak július 27-ig értek ki a frontra. A gyalogezredeknek gyakran több száz kilométert kellett megtenniük a kirakodástól, hogy végül bevetésre kerüljenek; ám akadtak olyan alakulatok, melyek 1000 km-t is meneteltek, amíg az arcvonalba értek. Ezek a tényezők a harci morált csak tovább rontották. A páncéloshadosztály lánctalpakon tette meg az utat, ami nagy műszaki kihívások elé állította a hadsereg vezetését.
Ezután az előadó röviden érintette a hídfőcsatákat, majd a katasztrófa körülményeit, illetőleg a rendkívül magas veszteségeket. A magyarok kevés tartalékokkal rendelkeztek és széles frontszakaszt (több mint 200 km-ert) kellett védeniük rendkívül nehéz terepviszonyok között, amit a rendkívül hideg téli időjárás csak tovább fokozott. A szovjet támadás végül 1943. január 12-én indult meg a magyarok ellen, miután a délről szomszédos olasz hadsereg frontvonalát is sikeresen áttörték az oroszok, amely aztán a magyar vereséghez is vezetett. A magyar csapatok felszereltsége sok tekintetben elmaradt a követelményektől, a legfőbb hiányosságok a tüzérségi eszközök és a gépesítettség hiányában keresendők, bár Forgó Ferenc megemlítette, hogy a hidegtől a szovjetek is ugyanúgy szenvedtek, mint hazánk fiai. A hadifoglyok zöme azért halt meg, mert legyengült szervezetük nem bírta a sok nélkülözést, és a tarthatatlan körülményeket. Jány Gusztáv főparancsnokot 1947-ben a népbíróság halálra ítélte és kivégeztette.
A 2. magyar hadsereg tragédiájáról sokáig nem lehetett nyíltan beszélni, a helyzet csak a rendszerváltozás után változott meg. Marcaliban, Forgó Ferenc közreműködésével, minden évben az Ipartestület székházánál emlékeznek a hősökre és az áldozatokra.
Írta és fotók: Kiss Kálmán