Rózsaszín gyalogtúra
Október 5-én, szombaton délelőtt 40 lelkes túrázó (és egy barátságos kutya) vett részt a Marcali Prevenciós és Egészségfejlesztési Iroda és a Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület által szervezett gyalogtúrán.
Október a mellrák elleni küzdelem hónapja. A közös túrával hívtuk fel a figyelmet a mellrák megelőzésének fontosságára, mert az időben felismert melldaganat gyógyítható. A kicsi rózsaszín szalagot mindenki kitűzte a ruhájára.
A résztvevők közül többen éltek a lehetőséggel, és a szervezők által biztosított Nordic-walcing botokkal vágtak neki a túrának.
A reggel csepegő eső ellenére igazi kirándulóidő fogadta a gyülekező csapatot a Fürdő bejáratánál. Később ragyogó napsütéssel, szinte nyárias idővel hálálták meg az égiek a résztvevőknek, hogy nem ijedtek meg egy kis gyenge esőtől.
A könnyű kb. 5 kilométeres túra közben egy kicsit elidőztünk Berzsenyi Dániel szőlőjének a helyén állított obeliszknél. Megcsodálhattuk Marcalit „madártávlatból”.
Berzsenyi Dániel a szüretek idejét minden évben a kisgombai szőlőjében töltötte, ahol szép pincehajléka, présháza volt. 22 holdas birtoka volt a kisgombai Alsó Öreg-hegy keleti részén. Helyét egy kőobeliszk jelzi. Az obeliszken két évszám áll: 1776-1836, a költő születésének és halálának dátuma.
A Gombai-hegyet bebarangolva néhány szakrális értéknél megálltunk. A torzóként álló Csucsos-Molnár keresztet a Csucsos ragadványnevű Molnár család állíttatta 1854-ben (Vajda-keresztnek is nevezik). Összefogással még megmenthető. A darabjai ott vannak mellette. Felirata részben olvasható: „Megváltásunk….. 1854. évben”
A közeli Torma-kereszt felirata lekopott, viszont a feszület viszonylag jó állapotban van.
A most már bokrok között megbújó Hajdu-kereszt teteje letörött, darabjai még a közelmúltban ott hevertek mellette. A mellékalakok már régen „eltűntek”. Mára már csak egy az aljnövényzetben megbújó torzó maradt a szép emlékből. Felirata: „Isten dicsőségére állíttatták Hajdu János és neje Simon Anna; 1913”.
Az egykor virágzó, lakóházakkal tűzdelt Tuskós szélét érintve ereszkedtünk vissza a város felé. Több helyen csodálatos panoráma tárult elénk. Hol a Balaton csillogó víztükrét láttuk a Badacsonnyal a háttérben, hol a Marcali-víztározót és a mögötte megbújó falvakat. Néhány helyről a városra is ráláttunk, de a zöld takarta a tömböket.
A Nagy-hegy lábától a Szent János-árok partján sétáltunk vissza a Fürdőhöz. Itt-ott láttunk szüretelő családokat, baráti társaságokat. Még él a szőlőhegy. Tartsuk is életben!
Írta: Szaka Zsolt
Fotók: Kiss Kálmán