2025. augusztus 20-án, szerdán 10.30 órakor, Szent István ünnepén, az államalapításra emlékeztek a Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület székházának udvarán.

A rendezvény az emlékműnél a Himnusz eléneklésével kezdődött, ahol Szaka Zsolt, az Ipartestület elnöke köszöntötte a megjelenteket és ismertette a programot. Ezt követően Máthé Zsolt hazafias énekeket adott elő, miközben Tóth Eszter Ágnes elszavalta Reményik Sándor: Mindennapi kenyér című versét. Majd pedig dr. Pozsonyi Márk önkormányzati képviselő mondott beszédet, aki az ünnep fontosságát, a közösség erejét, a hagyományok tiszteletét és az egymásra figyelés fontosságát hangsúlyozta felszólalásában.

Ezután Gáncs-Kőhalmi Ákos énekelt egy szívhez szóló dalt a résztvevőknek, majd Pozsonyi Anna mondta el Sík Sándor: Magyarok Nagyasszonya című költeményét. A rendezvény végül a Székely Himnusz eléneklésével zárult.

A megemlékezést megtisztelte jelenlétével: Kőhalmi Katalin; Miszi Zsuzsanna és Csáki Alpár önkormányzati képviselő; továbbá a jelenlévő civil szervezetek vezetői és tagjai; valamint a meghívottak.

A megemlékezés a MKH. Ipartestület, és a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) Marcali Csoportja közös szervezésében, a Nemzeti Együttműködési Alap (NEA) és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával valósult meg.

Írta és fotók: Kiss Kálmán

Dr. Pozsonyi Márk önkormányzati képviselő ünnepi beszéde:

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim!

Ma Szent István királyunkra, az államalapításra, a magyar állam ezeréves fennállására emlékezünk. Ez az a nap, amikor nem csupán a történelem lapjait idézzük fel, hanem önmagunkat is megvizsgáljuk: kik vagyunk, honnan jövünk, és merre tartunk.

István király nem a könnyebbik utat választotta. A Kárpát-medence törzsszövetsége helyett a keresztény magyar államot építette fel. Tudta, hogy a hit, a rend és a törvény adhatnak tartós alapot egy nemzetnek. Ha akkor gyengének, bizonytalannak mutatkozunk, ma talán nem is beszélhetnénk magyarul itt, Marcaliban.

A magyar történelem ezer éve alatt sokszor álltunk a viharban: tatár, török, Habsburg, majd világháborúk, diktatúrák próbáltak eltéríteni minket. De a magyar ember szívós. Van bennünk valami, amit nem lehet sem elvenni, sem megtörni: a szabadságvágy, a hit, és a hazaszeretet.

Ma, 2025-ben is olyan korban élünk, amikor nem lehet félvállról venni a nemzet sorsát. A világ változik: idegen eszmék, idegen szokások, idegen érdekek próbálják meghatározni, hogy hogyan éljünk a saját hazánkban, de a mi iránytűnk ezer éve ugyanaz: a magyar hagyomány, a keresztény hit, és a józan paraszti ész.

És itt, a Hagyományőrző Ipartestület körében, tudom, hogy ezek az értékek nem csak szavak, hanem mindennapi tettek. Mert a hagyományt nem beszélni kell – élni kell!

Most pedig, engedjenek meg egy személyes megjegyzést. Ma nem csak Magyarország születésnapját ünnepeljük, hanem az enyémet is. Mondhatnám, hogy Szent István napján születni kicsit olyan, mintha az embernek mindig lenne egy okos tanácsadója odafentről… bár a koronát még – sajnos vagy hál’ Istennek – nem kaptam meg. De komolyra fordítva a szót: ez mindig emlékeztet arra, hogy az ember felelősséggel tartozik nemcsak önmagáért, hanem a közösségért is, amelyben él.

Kívánom, hogy őrizzük meg közösen azt, amit ezer év alatt felépítettünk, és adjuk tovább gyermekeinknek, unokáinknak – tisztán, erősen, hittel!

Isten éltesse Magyarországot!

Isten éltesse Marcalit!

Köszönöm, hogy meghallgattak!