Browsed by
Day: 2024.01.03.

7. hagyományos újévi túra – eső utáni tavaszias időjárás, napsütés csípős széllel

7. hagyományos újévi túra – eső utáni tavaszias időjárás, napsütés csípős széllel

Ismét újévi kijózanító (zsírégető) túrát szervezett a Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület, immár hetedik alkalommal.

Közel félszáz elszánt természetbarát gyűlt össze a Boldog Gizella templom parkolójában Újév délutánján és útközben is többen csatlakoztak hozzánk. Néhányan hozták magukkal a szilveszteri őrület után szabadba vágyó négylábú társaikat is.

Remek hangulatban, valóban a tiszta levegőn felfrissülve vágott neki a már összeszokott társaság – szerencsére ismét új tagokkal kiegészülve – a rendhagyó kirándulásnak.

6 km gyaloglást terveztünk, a szőlőhegy frekventált, lakott (így jól járható utakkal ellátott) területein és többek által ismeretlen tájakon keresztül. Hagyományos újévi túránk célja a Berzsenyi-obeliszk és az újjáépített Sóhajok-hídja felkeresése volt – és persze az, hogy a résztvevők jókat tudjanak beszélgetni.

Szépen felújított kőszórásos utak, néha sáros, de gyalogosan járható szakaszok vártak ránk.

A Boldog Gizella templomtól indultunk. A zöld háromszög jelzés a Fürdő alatt, a Szent János-árok hídjától indul a „zöld +” jelzésből elágazva, és a Berzsenyi-obeliszk a végállomása.

A Boldog Gizella utca (még mindig) szórt köves útján a rejtélyes módon épülő és omladozó Gyógyszálló és a Fürdő között jutottunk el a Rózsa utca végéhez. Itt balra kanyarodva elénk tárult a szőlőhegy egyik legszebb része, rálátással a Forgách-pincére. Rövid kaptató után jobbra kanyarodva egy viszonylag sűrűn lakott és gondozott (meglepő módon a helyi szokásoktól eltérően még utcanévvel nem ellátott) zártkerti szakasz után ismét balra fordulva egy újabb meredek út után jutottunk el az emlékhelyhez.

A Barátok szőlőjében (Gombai-hegy, kisgombai Alsó Öreg-hegy), a Rózsa utcától nyugatra található a Berzsenyi obeliszk. Itt volt Berzsenyi Dániel szőlőbirtoka (22 hold szőlő).

A niklai remete, Dani uraság a szüretek idejét minden évben a kisgombai szőlőjében töltötte, ahol szép pincehajléka, présháza volt. Az obeliszken két évszám áll: 1776-1836, a költő születésének és halálának dátuma.

Rövid pihenő és egy koccintás után elhagytuk a város zaját. Kanyargós utakon jutottunk el a Nagy-hegy lábához. Az elágazótól a „zöld sáv” jelzést követve a „hegy” alatt közelítettük meg a Sóhajok-hídját.

A híd a Gadány-Illancsmajortól egészen a balatonszentgyörgyi Csillagvárig vezető zöld sáv turistaútvonal egyik fontos átkelőhelye, emellett a városból a természetbe vágyók is szívesen kelnek át rajta egy-egy szőlőhegyi túrázás, vagy akár kutyasétáltatás közben. A helyenként 4-6 méter mély vízmosás felett volt már egy gyalogos fahíd ismeretlen idők óta. A csapadékvíz formáló hatására kialakult Bönge, amelyben régen kocsiút is halad, a völgyfejlődés eredményeként leginkább egy szurdokvölgyre hasonlít. Korábban Marcali Város Önkormányzatának GAMESZ Szervezete újította fel 2011-ben, önként vállalt munkaként.

A későbbi időkben a karbantartás hiánya miatt a gazdátlanná vált híd állapota folyamatosan romlani kezdett. A lakosság részéről a híd állapotának a leromlása kapcsán rengeteg jelzés érkezett a túraútvonalakat felkaroló Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestülethez és a helyi városvezetéshez egyaránt az utóbbi években. Az évek óta húzódó kezdeményezések folyamatosan kudarcba fulladtak.

Tavaly januárban felpörögtek az események. A közösségi médiában nagyon sokan tettek közzé olyan bejegyzéseket, amelyek a híd veszélyességére hívták fel a figyelmet… A híd valóban életveszélyessé vált. Összejött egy lelkes csapat azzal a szándékkal, hogy felújítják a leromlott állapotú faszerkezetet. A Bönge az utóbbi 10-15 évben a hordalékok miatt veszített a mélységéből, viszont több helyen elkezdett beomlani a partoldal, így a híd környezetében is. A felújítás megszervezését felvállaló Ipartestület tagjai és a támogatóik a terepszemle után arra az elhatározásra jutottak, hogy már nem lehet a jelenlegi szerkezetet biztonságosan felújítani, újat kell építeni. A gyors elhatározást tettek követték.

Hegedüs István, a híd nyugati oldalán elterülő birtok tulajdonosa felajánlotta, hogy biztosítja a faanyagot, a szükséges gépeket és mindent, amit csak tulajdonosként adni tud. Elindult egy folyamat, megállíthatatlanul. A munkálatokat Huszti Gábor a Somogy Vármegyei Közgyűlés alelnöke irányította, Hegedüs István és Szaka Zsolt segítségével. Az újjáépítésben személyesen részt vett Bogdán László, Bognár József, Csáki Alpár, Elek László, Forgó Ferenc, Göntér Balázs, Huszti Gáborné, Kovács Károly, Kiss Kálmán, Mándli István, Miszi Zsuzsi és Rapp Vica.

Az újjáépítést anyagiakkal támogatták: Hegedüs István, Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület, Huszti Gábor, Silinger István, Szaka Zsolt, Retro Metál Kft (volt Vasáruk Üzlete) és Elek László. A hídszerkezet pallóit felajánlotta: Zsit-fa Kft. Köszönet jár a támogatóknak és a munkálatokban résztvevőknek egyaránt!

A korábbi felújításkor a régi hídszerkezetre építettek egy újat. Annak nem volt alátámasztása a vízmosásban és elsősorban a gyalogos közlekedés szempontjait figyelembe véve készült el. Az új híd szélesebb, a kerékpárosokra is gondolva rámpa vezet fel mindkét végére lépcső helyett és a szakadékban mindkét oldalt kapott egy-egy stabilizáló alátámasztást. A híd fesztávolsága kb. 10 méter, a Bönge itt kb. 4 méter mély.

A tavaszra tervezett, az egész szerkezetet az időjárás viszontagságaitól megvédő konzerváló festés sajnos elmaradt.

Szaka Zsolt és Bogdán László felhívták a túrázók figyelmét, hogy egy tavaszi akció keretein belül szívesen fogadnak minden segítséget híd környékének a rendbetételéhez, az állagmegóvási munkákhoz és a szerkezet további megerősítéséhez.

Marcali valaha két Sóhajok-hídjával is büszkélkedhetett. Az eredeti ilyen elnevezésű, mára szinte teljesen tönkrement építmény maradványai a most újjáépített hídtól délre, 2 kilométerre találhatóak. Ahogy apránként megszűnt az említett hídnak a jelentősége, úgy értékelődött fel a most újjáépített szerepe és az évek múlásával szintén Sóhajok-hídja néven került be a köztudatba.

Az ilyen hidak eredetileg természetesen nem a turizmus szolgálatára épültek, hanem a javarészt gyalogosan járó szőlő- és pincebirtokosoknak az útját rövidítették le akár 5-6 kilométerrel is az otthonuktól a birtokig.

A hídtól a meredek kaptatón jutottunk el a Nagypincéhez (Forgách-pince), majd az ottani panoráma megcsodálása után kis kerülővel érkeztünk meg Marcali városának egyetlen műemlékké nyilvánított köztéri alkotásához, a Mária-oszlophoz (Boldogságos Szűz Mária-szobor). Az 1870 körül készült neogótizáló homokkő szobor a város egyik nevezeteségévé is válhatna… 1936-ban emelt talapzaton áll. Felirata: ,,Égi királynénk könyörögj érettünk! Szent Szűz Tiszteletére Magyar Márton és családja 1936.”.

Itt búcsúztak el a résztvevők egymástól.

Az időjárás kegyes volt hozzánk, a tél közepéhez képest túlságosan is, de ezt már megszoktuk az utóbbi években. A túra jelentős részén ragyogott a Nap.

Köszönet jár a résztvevőknek, hogy az ünnepek és a Szilveszter után a mi programunkat választották az otthoni pihenés helyett.

Ez is pihenés volt, csak aktívan, jó társaságban.

Békés, boldog és szeretetteljes újesztendőt kívánunk mindenkinek!

Írta: Szaka Zsolt

Fotók: Simon József, Szaka Zsolt, Kiss Kálmán