Browsed by
Nap: 2020.06.05.

Trianon 100 (1920-2020) – Megemlékezést tartottak az Iparosházban

Trianon 100 (1920-2020) – Megemlékezést tartottak az Iparosházban

2020. június 4-én, csütörtökön volt a trianoni békediktátum aláírásának 100. évfordulója. A koronavírus-járvány ellenére június 3-7. között engedélyezte a kormányzat a megemlékezéseket, így – a korábbi évekhez hasonlóan – Marcaliban is megtartották a magyar történelem máig legnagyobb tragédiájának évfordulóján, a nemzeti összetartozás napján.

A program részeként először a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) felhívására az aláírás időpontjában, 16 óra 30 perckor országszerte megszólaltak a harangok. Marcaliban a Gyümölcsoltó Boldogasszony plébániatemplom és a Boldog Gizella templom 4 harangja hívta fel a figyelmet a szomorú centenáriumra.

Majd ezt követően 18 órától a Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület székházának udvarán – a város egyetlen Trianon-emlékművénél – megemlékezéssel és koszorúzással folytatódott az emlékműsor. A nagy számban megjelentek között volt Göntérné dr. Gyirán Szilvia, a Somogy Megyei Kormányhivatal Marcali Járási Hivatal vezetője, valamint Molnár Ágnes Anna, Prágerné Magyar Gabriella, és dr. Horváth László önkormányzati képviselők, továbbá a KÉSZ Marcali csoport titkára. A vendégeket a házigazda Szaka Zsolt elnök köszöntötte, majd a Himnusz elhangzása után az 1920-as trianoni békediktátum aláírásának évfordulójára emlékező nemzeti emléknapnak, a Nemzeti Összetartozás Napjának jelentőségéről beszélt. Elmondta, hogy az országgyűlés 2010. május 31-én törvénybe iktatta és kinyilvánította: „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme.”

Ezután Kozma Krisztián, Kazinczy-díjas versmondó Juhász Gyula: Trianon című versét szavalta el, amely nagy tetszést aratott a jelenlévők körében. Majd Huszti Gábor, a Somogy Megyei Közgyűlés alelnöke beszélt Trianon máig ható következményeiről, a magyarság megmaradásáról, az összetartozás fontosságáról. Kijelentette: „Magyar az, akinek fáj Trianon!” Ezt követően részletesen kitért az első világháborút lezáró békekonferencia történéseire, Apponyi Albert gróf beszédére, s arra, hogy hogyan élték meg az emberek. Sokan nemzetünk sorstragédiájának tartották, mert az ország óriási veszteségeket szenvedett el területi és népességi szempontból is. Mások igazságtalanságnak tekintették a szigorú döntést. Ez vezetett később a magyar történelem olyan viharaihoz is, mint a Tanácsköztársaság, a 20-as évek megpróbáltatásai, a második világháború, vagy a kommunizmus uralma, illetőleg az 1956-os forradalom és szabadságharc kirobbanása. Majd a magyar identitás fontosságát hangsúlyozta, és magyarázatként az erdélyi példát, a megmaradást hozta fel. A végén hozzátette még, hogy egy a nyelvünk, nemzetünk, vallásunk, a családunk, azaz – utalva egy közismert dallamra – „egy vérből valók vagyunk”. Mondandóját a Himnusz örök érvényű bevezetőjével zárta: „Isten áldd meg a magyart!”

A program ezután koszorúzással, majd gyertyagyújtással folytatódott. Elsőként a Fidesz Marcali szervezete részéről Huszti Gábor elnök, dr. Horváth László és Vigh Bernadett alelnökök koszorúztak. Őket a Fidelitas helyi szervezete követte. A megemlékezés koszorúját Szaller Olivér elnök, és Fábos-Landi Vivien alelnök helyezték el. A szervezők nevében pedig: Kiss Iván c. prépost, esperes-plébános, egyben a KÉSZ Marcali csoport lelki vezetője; Gelencsér Róbert, a Római Katolikus Egyházközség világi elnöke; valamint Szaka Zsolt, a Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület elnöke koszorúzott a trianoni emlékműnél; végül mécseseket gyújtottak a 100 éves évforduló alkalmából. A műsorban a Fény Gyermekei Zenekar is szerepelt hazafias énekekkel. A program a Székely Himnusz eléneklésével zárult. A centenáriumi megemlékezést a Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület, valamint a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) Marcali Csoportja szervezte.

Írta és fotók: Kiss Kálmán