A Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület és a Természetvédő Turisták Somogyért Egyesület közös szervezésében a szombati gyalogtúrán harmincan vettek részt. Az október végi időjárás kegyes volt hozzánk, gyakran a Nap is előbukkant.

A kitérőket is beleszámítva kb. 15 kilométeres változatos túra Kéthely központjától a marcali Autóbusz-pályaudvarig tartott.

A kéthelyi templomtól a „piros sáv” jelzést követve a Paraplihoz indultunk. Közben tettünk egy kellemes kitérőt a helyi Nagypincéhez. Borkóstolás és vásárlás után a felszálló köd ellenére is sokan rácsodálkoztak a csodálatos panorámára.

A Parapli története a mai napig vitatott. Ami biztos: az egykori Baglyas-hegyi földvár északi végében álló domb, a tetején egy kis kilátóval és pihenőhellyel. A neve arra utal, hogy a Hunyadi grófok szívesen időztek a dombtetőn egy „paraplé” (faszerkezetű ernyő) alatt. A dombról a Kéthelyi-hegy pincesorai felé vettük az irányt. Dimbes-dombos, völgyekkel szabdalt területen keresztül jutottunk el az első pincékhez.

Közben többször elénk tárult a Víztározó, a Balaton és Marcali látképe.

A kéthelyi szőlők gondozottak, hangulatos pincékben érlelik a hegy levét. Több régi nádtetős pincét is láttunk. Tettünk egy kisebb kitérőt a kápolna felé.

A Szőlőhegyi kápolna 1870-ben épült közadakozásból, a Szűzanya tiszteletére. A kéthelyiek Mária-tiszteletére utal, hogy már a középkorban is volt Szűz Mária-kápolnája a falunak. Nem tudni, hogy az egykori búcsújáró hely hol lehetett, a török megszállás idején pusztulhatott el.

A jelenlegi kápolna tornyát a második világháború végnapjaiban a katonák megfigyelőhelyként használták. Ez nem véletlen, hiszen napjainkban is csodálatos a kilátás a kápolna környékéről. A községi búcsút Mária napján tartják, ezen kívül még három alkalommal nyílnak ki a kápolna ajtói: Szent Orbán, Sarlós Boldogasszony és Szent Vendel napján.

A kápolnától a Sári-hegyen és Lókon keresztül jutottunk el a Gombai-hegyre. Ez már Marcali.

Kisebb kitérővel megtekintettük a Berzsenyi-obeliszket, majd a város felé vettük az irányt. A kaposvári barátainktól a buszpályaudvaron köszöntünk el.

Ami biztos: még lesznek közös túráink. Itt is, ott is.

 

Írta és fotók: Szaka Zsolt