Megemlékezés és fáklyás felvonulás

Megemlékezés és fáklyás felvonulás

2020. október 22-én, csütörtökön, Nemzeti ünnepünk előestéjén, négy civil szervezet összefogásával megemlékezést tartottak az Iparosháznál.

A Marcali Szépasszonyok és a Fiúk Hagyományőrző Egyesület tagjai 17 órától meleg teával és pogácsákkal várták a vendégeket, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége Marcali Csoportja és a Plébánia jóvoltából a fáklyák és a zászlók kerültek a helyszínre. A Somogyi Napfény Nyugdíjas Egyesület tagjai a megalakulásuk óta az első rendezvényükön köszönthették egymást. A Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület biztosította a helyszínt és az infrastruktúrát.

17.30 órakor a Himnusszal kezdődött a program, majd Szaka Zsolt ipartestületi elnök köszöntője után Kozma Krisztián szívhez szóló előadásában hallgathatták meg a résztvevők Márai Sándor remekművét, a „Mennyből az angyal”-t. Ezt követően Huszti Gábor, a Somogy Megyei Közgyűlés alelnöke mondott ünnepi beszédet, melyben kitért az 56-os események előzményeire, és azok későbbi következményeire is. Soha többé nem fordulhat elő, hogy magyarok gyilkolnak magyarokat!

„A háborút követően békés hétköznapokról, építkezésről szólt az állami propaganda, közben pedig családok, barátságok mentek tönkre vélt vagy valós politikai megnyilvánulások okán. 1956 októberére nyilvánvalóvá vált, nem mehet ez így tovább. Magyarország összefogott a megszállók és az elnyomás ellen. A magyar nemzet ugyanis ezer év alatt megtanulta, hogy a szabadságról, a hazáról nem elég csak beszélni, azért harcolni kell a háborúban, és tenni kell a békés hétköznapokban is. Harcolni kell akkor, amikor földjét lánctalpak tapossák, akkor, amikor igaztalan elnyomás alatt kell élnie.” – kezdte ünnepi beszédét Huszti Gábor alelnök.

„Nem pártállás, nem hitbéli vagy világnézeti különbözőségek mentén álltak a barikádok egyik vagy másik oldalára: a választóvonal 1956-ban a hazájukat féltőn szerető magyar emberek és az idegen érdekeket feltétlenül kiszolgáló hatalmi elit között húzódott. A szabadságharcosok nemzetért való egysége és kiállása erősebb volt a fegyvereknél. Kiolthatták életüket, de a nemzetből a hitet soha többé nem tudták kioltani.”

Ezután kitért a marcali eseményekre is, az itt állomásozó katonai alakulatok szerepére. 1956. október 29-én Marcaliban is forradalmi tanács alakult, majd 31-én letartóztatták a községi párttitkárt és az elhárító tiszteket, akiket a helyi börtönbe zártak. Ugyanakkor Major őrnagyot helyőrség-parancsnoki posztjáról leváltották és helyére Varga őrnagyot, a műszaki zászlóalj parancsnokát állították, akit egyúttal beválasztottak a helyi forradalmi tanácsba is. Ugyancsak ő javasolja a marcali nemzetőrség létrehozását is. Az alakulat parancsnoka jóllehet fegyveres ellenállásra készült a szovjetek bevonulásakor, de fegyverhasználatra végül a túlerő miatt mégsem került sor.

„Csak a szabadságharc ért véget november 4-én, a kommunista ámokfutás nem. Többeket letartóztattak, majd deportáltak. Dr. Czipri Mátyás szülész-nőgyógyász főorvos pedig, aki a Marcali Járási Nemzeti Bizottság tagja volt és a település egyetlen vértanúja, később belehalt a kihallgatásakor elszenvedett verés következtében. Egy olyan kiváló orvoson torolta meg a hatalom a forradalmat, akinek a bűne mindössze az volt, hogy gyermekek százait segítette a világra, miközben síkra szállt az igazság, a szabadság mellett.” – folytatta Huszti Gábor a beszédét.

„Immár 64 éve október 23-a a szabadság ünnepe. Nem véletlen, hogy a kommunista diktatúra idején, évtizedeken keresztül tilos volt ünnepelni, és akik mégis az utcákra merészkedtek, hogy megemlékezzenek 1956 hőseiről, azoknak még a ’80-as évek végén is hatósági erőszak és gumibot jutott osztályrészül. A forradalom emléke ennek ellenére nem halványult, a magyarok szabadságvágyának köszönhetően 1989-ben a diktatúra megbukott. Mi, magyarok pedig ugyanaz a nemzet vagyunk ma is. Bennünk él az ’56-os magyar forradalmárok és a kart karba öltve, békésen tüntető egyetemisták elszántsága. Bennünk él Mindszenty József, Bibó István és a kockakőből barikádot emelő pesti srácok öröksége. Bennünk él az ávós sortüzekben mártírhalált halt honfitársaink – nők, férfiak, fiatalok és gyermekek – emléke, és bennünk él Nagy Imre utolsó rádióüzenetének minden hangja.

A véráldozatok mellett azonban emlékeznünk kell azokra is, akiket a kommunista rezsim meghurcolt, igaztalan vádakkal börtönbe juttatott. S emlékeznünk kell családtagjaikra is, akik megbélyegezve, a lehetőségektől elzárva élték életüket. Nem veszhet feledésbe a terror, s nem ismétlődhet meg mindaz a szörnyűség, ami hosszú éveken keresztül csak szomorúságot és nyomorúságot hozott a családoknak. Nekünk, ma élőknek az a felelősségünk, hogy mindent megtegyünk ennek érdekében most a békés hétköznapokban is. Hajtsunk fejet a hősök és áldozatok előtt!” – Ezekkel a gondolatokkal fejezte be ünnepi beszédét az alelnök.

A megemlékezés végül a civil szervezetek koszorúinak elhelyezésével folytatódott. Elsőként a Somogyi Napfény Nyugdíjas Egyesület nevében Kozári Zoltánné elnök és Sziva László; majd a Marcali Szépasszonyok és Fiúk Hagyományőrző Egyesülete részéről Pomozi Istvánné elnök és Kelemen Gáborné; ezután a helyi Fidesz szervezettől Huszti Gábor elnök és Prágerné Magyar Gabriella; végül a Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület képviseletében Szaka Zsolt elnök és Kiss Kálmán, a KÉSZ Marcali Csoportjának elnöke együtt koszorúztak. A jelenlévők ezután mécseseket gyújtottak az áldozatok emlékére.

A megemlékezést követően, a hősök tiszteletére fáklyákkal és zászlókkal indultak el a résztvevők a székháztól, s lassú menetben vonultak a Hősök terén álló „Vitorlabontás” című emlékműhöz. Szórádi Zsigmond szobrászművész alkotásánál, a fáklyák fényében mécseseket gyújtottak Marcali áldozataiért. Jóllehet a szörnyűségeknek városunkban mindössze egyetlen bizonyított halálos áldozata van: Dr. Czipri Mátyás főorvos személyében, de mártírnak számítanak azok is, akiket nyomorékká, vagy földönfutóvá tettek.

A rendezvény megvalósítását támogatta a Nemzeti Együttműködési Alap, Somogy Megye Önkormányzata, a Marcali Plébánia, Lj. Juszti, Huszti Gábor alelnök és Vékony Péter vállalkozó.

Írta: Szaka Zsolt és Kiss Kálmán

Fényképek: Kozma Krisztián és Kiss Kálmán

Aradi fogságom naplója – Megemlékezés az Iparosházban a nemzeti gyásznapon

Aradi fogságom naplója – Megemlékezés az Iparosházban a nemzeti gyásznapon

2020. október 6-án, kedden 18 órakor a Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület székházában – az aktuális járványügyi intézkedések betartásával – megemlékezést tartottak a nemzeti gyásznapon; s ezúttal Schweidel József (1796-1849) honvéd vezérőrnagy életének utolsó napjait ismerhették meg a jelenlévők, akit végül Aradon, a katona-társaival együtt kivégeztek.

A megjelenteket elsőként Szaka Zsolt, ipartestületi elnök köszöntötte, és röviden bemutatta Kozma Krisztián Kazinczy-díjas előadót, aki a tábornok „Aradi fogságom naplója” című alkotását olvasta fel. A hallgatóság e hiteles kordokumentumon keresztül megtapasztalhatta azt a Habsburg mentalitást, megaláztatást, melyet a mindvégig bizakodó Schweidelnek és társainak el kellett szenvedniük a rabság alatt. Végül aztán kegyetlen módon statuáltak példát, mely cselekedet a világot is alaposan meglepte. Az előadó olyan katartikus és méltóságteljes módon közvetítette ezeket a tragikus végnapokat, hogy minden jelenlévő átérezte és megtapasztalta a mártírok sorsát az aradi várbörtönben. A befejezést követően pár pillanatig nyomott csend uralkodott és a tetszést arató taps is csak lassan, halkan „tört ki” a hallgatóság soraiból…

A program ezután kint, az emlékműnél folytatódott. A Himnusz eléneklése után Huszti Gábor, a Somogy Megyei Közgyűlés alelnöke osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel a nemzeti gyásznap fontosságáról, és üzenetéről.

A rendezvény végén koszorút helyezett el Móring József Attila országgyűlési képviselő, Huszti Gábor a helyi Fidesz szervezet elnöke, Molnár Ágnes Anna, a KDNP Marcali elnöke és Savanyó Gizella, valamint Szaka Zsolt ipartestületi és Kiss Kálmán, a KÉSZ Marcali Csoportjának elnöke. Majd a résztvevők mécseseket gyújtottak a hősök és áldozatok emlékére, s egyben kegyeletüket is lerótták.

A megjelentek között volt Göntérné dr. Gyirán Szilvia, a Somogy Megyei Kormányhivatal Marcali Járási Hivatal vezetője, valamint Molnár Ágnes Anna, Prágerné Magyar Gabriella, és dr. Mészáros Géza önkormányzati képviselők, illetve több civil szervezet vezetője és tagjaik. A megemlékezést a Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület, valamint a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) Marcali Csoportja közösen szervezte.

Írta és fotók: Kiss Kálmán

Gyalogtúra a Zuhogóhoz

Gyalogtúra a Zuhogóhoz

Több mint ötven természetjáró vett részt a Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület által szervezett őszi gyalogtúrán. Igazi kirándulóidő, ragyogó napsütés várt ránk a Hősök terén. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy minden korosztály képviseltette magát – nemcsak a városból, hanem többek között Budapestről, Kéthelyről, Mesztegnyőről.

A kb. 10 kilométeres körtúra közben egy kicsit elidőztünk néhány évszázados tölgy árnyékában, a mocsaras részeken hallgattuk a békák kuruttyolását. Vadászlesekre másztunk fel, megfigyelhettük az őszi napfényben csillogó víztükrök élővilágát.

A gyótai földúton keresztül a Sári-csatorna hangulatos és érintetlen partján sétáltunk a mesterséges vízeséshez, Marcali egyik legszebb kirándulóhelyéhez.

A Sári-csatorna gyaloghídján átkelve H. Rádics Mártának köszönhetően megismerhették a túrázók a Zuhogó rövid történetét. A Sári-csatorna felső szakaszán 2 malom működött, amelyeket a Széchényiek építettek és üzemeltettek. 1901-ben kelt a marcali vízimalom engedélye. Fándli János gróf Széchényi Andor Páltól vette bérbe 8 éven át a Csobogónál (Zuhogó) lévőt. A malom mellett lakásuk, gazdasági épületük, veteményeskertjük is volt. Gazdálkodtak. A lakóház és a malom a II. világháború alatt felrobbant, nagy kárt szenvedett – újbóli üzemeltetésére már nem került sor.

A malom vélt maradványait néhány szétszóródott téglában alakot öltve megtaláltuk.

A piros sáv turistaúton – néha a tócsákat kerülgetve – indultunk vissza a városba.

A következő túrát a balatonkeresztúri és balatonberényi szőlőhegyre tervezzük.

Írta és fotók: Szaka Zsolt

Szent István ünnepe 2020: Kiállítás, emléktábla avatás az Iparosházban

Szent István ünnepe 2020: Kiállítás, emléktábla avatás az Iparosházban

2020. augusztus 20-án, csütörtökön 16.30 órától a Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület székházánál egy nagyszabású megemlékezést tartottak Szent István király ünnepén, az államalapítás és az új kenyér alkalmából.

Az idei esztendőben több civil szervezet összefogásával valósult meg a magasztos rendezvény, amely először a zsúfolásig megtelt nagyteremben kezdődött. A megjelenteket Szaka Zsolt elnök köszöntötte, majd ismertette az ünnepi programot. Eztán – néhány gondolat kíséretében – megnyitotta Landi Vivien: „Nyári színek” című kiállítását. Az itt bemutatott festmények különböző technikákkal készültek és kizárólag természeti képeket ábrázolnak.

Ezután Szita Róbert tiszteletbeli elnök vette át a szót, aki az ipartestület kezdeteiről, és Dr. Gál József szerepéről beszélt, ugyanis annak idején ő hívta életre az egyesület kulturális tevékenységét és indította el a „Kultúrműhely” munkáját, valamint a helytörténeti kiadványozást. Napjainkig már 16 könyv jelent meg, és a „Raktár a múltból” című kiállítás is folyamatosan bővül. Éppen ezért az egyesület elérkezettnek látta az időt arra, hogy méltó módon, egy emléktáblával adózzon Gál tanár úr emlékének, melyet Vida Szilárd kőfaragó készített el. A beszédet követően az épület előterében az iparosház gondnokai: Markhard László és felesége leleplezték az emléktáblát, melyet Kiss Iván c. prépost, esperes-plébános ezt követően az új kenyérrel együtt megáldott. Ezt az ünnepséget megtisztelték jelenlétükkel a Gál-család tagjai: Gál Tamás tanár és felesége, valamint az unoka, Gál András történész és párja, akik Pécsről érkeztek erre az alkalomra Marcaliba. Rajtuk kívül jelen voltak még: Göntérné dr. Gyirán Szilvia, a Somogy Megyei Kormányhivatal Marcali Járási Hivatal vezetője, Huszti Gábor, a Somogy Megyei Közgyűlés alelnöke, valamint Molnár Ágnes Anna, és Prágerné Magyar Gabriella önkormányzati képviselők, továbbá Kozári Zoltánné, a Somogyi Napfény Nyugdíjas Egyesület elnöke, illetve Kiss Kálmán a KÉSZ Marcali Csoport elnöke.

A program ezután az iparosház udvarán folytatódott az augusztus 20-ki ünnepséggel. A Himnusz eléneklése után Kozma Krisztián, Kazinczy-díjas versmondó Tűz Tamás: Szent István király című versét szavalta el. Majd ünnepi beszédet mondott Huszti Gábor, a Somogy Megyei Közgyűlés alelnöke, aki az államalapító, a kereszténységet felvevő Szent István király történelmi jelentőségét, máig ható politikáját hangsúlyozta.

Ezt követően a megemlékezés koszorúinak elhelyezése történt az udvari emlékműnél. Elsőként a KÉSZ Marcali Csoportja képviseletében Kiss Kálmán elnök és Horváth Zsolt László tikár; majd a Marcali Szépasszonyok és Fiúk Hagyományőrző Egyesülete részéről Pomozi Istvánné elnök és Vigmond Erika elnökségi tag, pénztáros; továbbá a Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestülettől Sziva László és Vida Endréné alapító tagok; valamint a Fidesz Marcali Szervezetének képviseletében Huszti Gábor elnök és Prágerné Magyar Gabriella koszorúztak.

Az este ezután a „Lángőrzők. Mindennapi kenyerünk” című programmal folytatódott. Elsőként Pomozi Istvánné, a Marcali Szépasszonyok és Fiúk Hagyományőrző Egyesület elnöke beszélt az új szervezet létrejöttéről és céljairól, valamint a gabonából készült ételekről, melyből rögtönzött kóstolót is tartottak a jelenlévők számára.

Az est folyamán fellépett a Marcali Három Tenor hazafias és vidám zenei összeállításokból álló műsorával. Majd LJ Juszti szolgáltatta a zenét a kötetlen beszélgetés és a gasztronómiai program alatt.

A rendezvényt a Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület, a Marcali Szépasszonyok és Fiúk Hagyományőrző Egyesülete, valamint a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) Marcali Csoportja szervezte, melyet a Nemzeti Együttműködési Alap (NEA) és a Somogy Megyei Önkormányzat is támogatta.

Írta és fotók: Kiss Kálmán

Huszti Gábor, a Somogy Megyei Közgyűlés alelnökének ünnepi beszéde:

„Tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik, és hogy semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség.”

Ezer éves szavak, gondolatok ezek, amelyek örök érvényűek Szent István királyunk intelmei Imre herceghez.

Tisztelt Ünneplők!

A közös múltat, jelent és jövőt ünnepeljük ma.

Kicsit halkabban, kicsit visszafogottabban, mint akár egy esztendővel ezelőtt. Az idei év egy eddig ismeretlen, bizonytalan kimenetelű válsághelyzet elé állította az egész világot.

A koronavírus járvány amellett, hogy áldozatokat követelt, mindennapjaink, életünk újragondolására késztetett mindannyiunkat.

Az egykor hangos ünnepeket felváltották a csendes megemlékezések, a harsány hétköznapokból halkabb, egymásra jobban odafigyelő mindennapok lettek.

Valami megváltozott! Ez azonban nem jelenti azt, hogy megállt az élet.

Nem jelenti azt, hogy ne emlékezhetnénk meg államalapító Szent István királyunkról, hogy ne hajthatnánk közösen fejet mindamellett, amit neki köszönhetünk.

Ezer esztendővel ezelőtt eleink keresztény és független magyar államot teremtettek.

Keresztényt, mert érezték, csak a hitnek van teremtő ereje, és mert tudták, hogy a keresztény Európa talaján csak keresztény állam tud gyökeret ereszteni. Független államot teremtettek, mert tudták, a függetlenségében sérült állam nem tudja ellátni legfőbb feladatát: nem tud megfelelő védelmet és oltalmat nyújtani az országban élő magyaroknak és nem magyaroknak.

Tisztelt Ünneplők!

A mögöttünk álló ezer év alatt hol a függetlenségét, hol a kereszténységét, hol a magyarságát próbálták megdönteni Szent István államának.

Tették ezt határon kívülről és olykor belülről is.

Szent István azonban utat és példát mutatott.

Megmutatta miként kell hagyományainkat szem előtt tartva építkeznünk generációról generációra.

Olyan szilárd alapokat vetett meg, melyekre mindmáig új falak épülhettek a számtalanszor ledőlt, lerombolt, elpusztult falvak helyett.

A függetlenségbe, nemzeti megmaradásunkba vetett hit mindig mindenen felülkerekedett. Az idő őt igazolta.

Istvánt és azokat, akik összefogtak egy célért, a magyar államiságért, az egész nemzetért. 

Miközben óriási birodalmak tűntek el a történelem süllyesztőjében, mi még mindig itt vagyunk.

 Van hát miből erőt merítenünk, hiszen száz évvel Trianon után elmondhatjuk: dúlhatta földünket tatár és török, uralhatta Habsburg, darabokra szakíthatták, elnyomhatta szovjet, a magyar nemzet mégis él e földön.

Tisztelt Ünneplők!

Nem csak a koronavírus árnyékolja be a mai napot.

Vannak ma hazánkban olyanok, akik letértek a szent istváni útról, akik a nemzet érdeke helyett a globális világrend zsoldjába szegődtek.

 Ők azok, akik képtelenek felfogni, megérteni történelmünket, akiknek nem fontos a magyar nemzet léte.

Ők azok, akik ma azt mondják, inkább nekik higgyünk, mint saját szemünknek. Akik kétségbe vonják keresztény gyökereinket, akik Szent István szellemiségével ellentétesen cselekszenek nap mint nap.

Akik méltó utódaik azoknak, akik egykor végképp el akarták törölni a múltat, akik ma folyamatosan telehazudják a jelent.

S vannak olyanok is, akik a parlamenti fizetésért cserébe váltogatják köpönyegüket.

Akik egykor kiálltak a nemzetért, mára pedig már csak önmaguk halvány árnyékaként sorakoznak fel az egykori ordas kommunista eszmét liberális szólamokra felváltó hazugság-gyárosok közé.

Legyinthetnénk, hogy az ő dolguk, ám sajnos nem így van.

Megmérgezik mindennapjainkat, szembefordítanak családokat, barátokat.

Joggal merül fel a kérdés. Tudják-e vajon értelmezni a Himnusz szövegét? „Isten, áldd meg a MAGYART” Nem pedig a globalizációt.

A nemzet egysége helyett ismét az internacionalista világképet próbálják ránk erőltetni. Azt az internacionalizmust, ami látványosan megbukott már.

Akkor azt hihettük, hogy nem tér vissza Rákosi hírhedt mondata: „Aki nincs velünk, az ellenünk van”. Sajnos ebben is tévedtünk. Ma ismét itt tartanak. Ha más szavakkal is, de ismét ezt üzenik.

Tisztelt Ünneplők!

A mai ünnep nem az ő érdemük, s talán nem is úgy ünnepelik, ahogy mi itt. Elődeik tiltották keresztény jellegét, a kommunista alkotmány ünnepévé silányították mindazt, ami a magyar államiságot jelentette.

 Mi azonban tudjuk, ez a nap sokkal többről szól. Nemzetről és összefogásról. Az összefogás erőt mutat és stabil alapot ad ahhoz, hogy kitartsunk az eddig követett irány mellett, hogy hűek maradjunk elődeinkhez.

 Államalapító Szent István király ünnepe bátorítást és erőt adhat számunkra a mindennapokban.

Van miből erőt merítenünk, és van mire építkeznünk, s ehhez elég felidéznünk az együtt átélt ezer évet, amit eltöltöttünk együtt itt, a Kárpát-medencében és Somogyban.

Közös felelősségünk megőrizni Szent István emlékét, átadni gyermekeinknek, unokáinknak mindazt, amit jelentett a független magyar állam egykor, s amit jelent ma is.

Közös felelősségünk, hogy addig meséljünk, emlékezzünk, és emlékeztessünk, amíg megtehetjük, és amíg van, aki meghallgatja.

 Közös felelősségünk, hogy gyermekeinknek igaz hittel, őszintén tanítsuk, meséljük a múltat, értelmezzük a jelent, és reménnyel, hittel töltsük meg a jövőt. Hogy ne eltörölni akarják múltunkat, hanem a szent istváni utat követve dolgozni akarjanak ezért a hazáért, és Somogyországért.

Hajtsunk hát fejet Szent István előtt, és mindenki előtt, akinek a haza felemelkedése fontosabb volt egyéni érdekeknél, és azok előtt is, akik életüket adták mindezért.

Tisztelt Ünneplők!

Ma, amikor megszegjük az új kenyeret jusson eszünkbe, nekik köszönhetjük, hogy ezt itt, Somogyországban, egy független, keresztény ország legszebb megyéjében tehetjük meg. Szabadon szeghetjük meg azt a kenyeret, ami az ember számára az életet, a megélhetést, az otthont jelenti.

A nemzeti színű szalag szimbóluma a haza és az élet összekapcsolódásának, a magyarság összetartozását, a szolidaritást jelképezi.

Mondjunk köszönetet azoknak, akik megtermelték a gabonát, akik megőrölték a búzát, akik kenyeret sütöttek belőle, hogy enni adjanak az embereknek. Ők is példát mutattak emberségből, hazaszeretetből.

Isten áldja önöket!

Köszönöm, hogy meghallgattak!

Túra a marcali szőlőhegyben

Túra a marcali szőlőhegyben

Ragyogó napsütéses időben gyűlt össze a Boldog Gizella-templomnál a közösségi rendezvényektől elszokott, túrázásra és közben kellemes beszélgetésekre vágyó baráti társaság.

A Marcali Természetjárók Baráti Köre a Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület által szervezett rövid túrán megismerkedhetett a Felső-hegy és a Közép-hegy szépségeivel. Több helyen páratlan volt a kilátás a tiszta levegőnek köszönhetően. A Felső-hegyen elidőztünk a jobb sorsra érdemes, Mária-szobornál, mely a város egyetlen ilyen jellegű műemléke. A neogótizáló homokkő szobor 1870 körül készült, talapzata ennél „fiatalabb”.

A Nagypince történetét megismerve elhaladtunk kb. 130 éves Horváth-kereszt mellett, majd az átépített Focska-kanyaron keresztül átmentünk a Közép-hegy egyik, sokak számára ismeretlen útszakaszára. Gondozott és elhanyagolt területek, pincék egyaránt találhatók ezen a hangulatos útvonalon. Innét leereszkedtünk a műemlék Szent Orbán-kápolnához. A kápolnát az 1700-as években építhették, mai formáját 1866-ban kapta.

A városba szintén földutakon jutottunk vissza.

Írta és fotók: Szaka Zsolt